Kresley Cole - Méreghercegnő

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? 
Kiben bízhat Evie?

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014
Besorolás: fantasy, paranormál
Oldalszám: 476

Sorozat: Az Arkánom Krónikák (1.)
Eredeti cím: Poison Princess

Hogy jutott el hozzám? Egy barátnőm ajánlotta

Be kell vallanom, a megjelenése előtt már szemeztem ezzel a könyvvel, de valahogy eltűnt a szemem elől. Kresley Cole neve a Halhatatlanok alkonyat után sorozattal szövődött bennem össze, amit nagyon szeretek, így hát nem meglepetés, hogy előbb vagy utóbb a kezembe került egy ifjúsági könyvve.

Be kell vallanom, az első száz oldalon nehéz volt átrágnom magam. A könyv eleje egy szadista állatot mutat be, aki az apokalipszis után, fáradt, törékeny lányokat édesget magához, biztonságot hazudva, hogy aztán mindenféle beteges kísérletet végezhessen rajtuk-. Legújabb áldozata Evie, akit megkér, hogy amint a régi vendégek, úgy ő is mesélje el a régi életét, s hogy mi lett vele a nap pusztítása után.

„– Most komolyan! Az ég kegyelmezzen neked, ha drogozol… – Mel a plafonra emelte a tekintetét. – …és engem kihagysz! Ennek súlyos következményei lesznek, Evie Greene!”

Be kell vallanom ezek után elgondolkodtam, hogy mi a fenéért is olvasom én ezt a szart, és miért is imádják ennyire ezt a szart. Evie, a borzalmas pusztítás előtt egy agyamra menő, nagyzóló ribanc volt, akinek a tökéletes, teljesen szürreális életétől majdnem hererákot kaptam.

Aztán hála istennek, jött a agy pusztítás és mindenkit megölt, akit csak gyűlöltem a könyvben. Mások talán megkönnyezték a rengeteg áldozatot, de én, Úristen, nagyon örültem neki, hogy VÉGRE beindul valami és eltűntek a zavaró tényezők. Szóval tegyünk úgy mintha az első 100 oldal ne lett volna.

Jacksont cseppet sem hatotta meg Finn színes egyénisége. Belekortyolt a whiskey-be. 
– Valaki elmondaná, miért lőtték egymást a katonák? 
Látta a jelenetet? Finnre néztem, remélve, hogy előáll valami elfogadható magyarázattal. 
– Beltenyészet?

Evie hatalmas főszereplő, én imádtam! Az elején egy elkényeztetett nyomorék volt, akinek minden szál haját kitéptem volna legszívesebben! Aztán bumm, még mindig volt, aki volt, de már tetszett, mert próbált több lenni!

Végre megmozdult, végre elfogadta, hogy kicsoda, ha bár fenntartásai voltak. Nem félt segítséget kérni, s nem félt tanulni, nem picsogott mikor rossz sora volt, de nem kényelmesedett el, mikor jó helyre került. Azt hiszem a végére szinte meg is kedveltem, mikor nem állt ellen a hatalmának. Ami a szerelmi életét illeti, hát Brandon-Brady-Branson vagy ki a franc totál az agyamra ment az állandó szex témával. Hát Evie, ha egy srác nem látja, hogy te nem akarod, akkor nem érdemel téged. Jackson már nagyobb előrelépés, s az első könyv alapján megkedveltem, azonban vannak fenntartásaim vele szemben. Ahogy a könyv legvégén bánt Evie-vel…  arról nem is beszélve, hogy neki is a szex. Azt hiszem ez az egy szó, cselekvés Cole mozgatórúgója…

„– Azt akarod, hogy berúgjak? Hogy kihasználhasd a jó öreg Jacket? 
– Előbb kezdek egyes szám harmadik személyben beszélni magamról, mint hogy téged kihasználjalak, Jackson.”

Ez az Árkánum dolog igazán érdekes, régen, mikor kislány voltam én is sokat játszottam a tarottkártyákkal, pedig azt sem tudtam mit jelentenek. Mindegy, alapjáraton szerintem egy szörnyen eredeti és kiaknázatlan ötlet, ami még sok meglepetést tartogat a számunkra. Kíváncsi vagyok a maradék tizenhét kártya tulajdonságának tulajdonosaira, nem semmi alakok lesznek az eddigi csapatot figyelembevéve.

"– Akkor mondd el, melyik kártya ő, Selena – sziszegtem összeszorított foggal. 
Felsóhajtott. 
– Az én szív bubim. 
Megindultak a karmaim. 
– Rossz pakli, ribanc! – csattantam fel."

A mellékszereplőkről nem sokat beszélnék, akiket nem kedveltem gyorsan meghaltak, akiket kedveltem, rébuszokban beszélt lásd Matthew, akit nem egyszer megfejeltem volna. Luna kiálhatatlan volt, mindigis gyűlöltem azokat a karaktereket, akik nem veszik észre magukat, főleg azt, hogy totál feleslegesek és jegelniük kéne magukat. Finn még elég homályos karakter, de szerintem elég vicces szitukat fog még nekünk tálalni. Főzve, nem rántva.

„Csak azt mondom, hogy ti, nők tesztek minket civilizálttá. Nélkületek mi… visszafejlődünk.”

A világ nagyszerűen meg lett alkotva, nem egy ember jelentette már ki, hogy a társadalom emberségességét a nőknek köszönhetjük, s ezt Cole nagyszerűen ábrázolta a könyvben. Hisz ebben az új világban, ahol mindenféle undorító lény mászkál, a nők lettek a legértékesebb „dolgok” a víz s az ellátmány mellett.

Nagyszerűen megmutatkozott, hogy veszik el az emberség, a gyengédség, ha az emberi társadalom ilyen nagy problémával találja szembe magát. Szinte visszaalacsonyodnak az állati szintre. Nagyon durva! Imádtam!

„– A francba, enned kell valamit – mondta. 
Korábban mindig nekem adta a nagyobb adagot, mondván, még növésben vagyok. „Tudod, Evie, meg kell hagyni, elég jól alakulnak a dolgaid – mutatott a melleimre –, és kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.”

Amit még kiemelnék, az annak a gondolata, hogy Evie, hogyan rázódik bele a Császárnő szerepébe. Talán lesznek olyanok, akiknek sok Evie siránkozása, hogy ő az egyik nagy Arkánum, de ő nem akar más lenni, csak egy átlagos lány stb. De lássuk be, egy hétköznapi ember, még ennél is többet hisztizne amiatt, ami vele történt. nagyon tetszik Evie jellemfejlődése, hogy hogyan is lett elkényeztetett pomponlányból, egy igazi, bosszúéhes Méreghercegnő. Evi hatalmas utat jár be az első oldaltól az utolsóig, és hála Istennek építő személyiség lett. A többiek… hát rajtuk még dolgozni kell, s alig várom, hogy még többet kapjunk Jacksonból, mert még nem érzem azt, hogy húú mindjárt hanyatt esek, de jó pasi vagy, öcsém. Viccesek voltak, mint főszereplők, elsütöttek pár poént, de nem teljesen jött le nekem ez az én vagyok az alfahím, és az enyém vagy, gondoskodnom kell rólad hapsi. Majd legközelebb. Ez most nem volt elég.

„Letette az íját, majd körém fonta az egyik karját, és a mellkasára húzott. Rádőltem, ő pedig felhúzta a térdét. Aztán beleszagolt a hajamba, és reszelős hangon megszólalt: 
- Lonc. Szóval most bírod a jó öreg Jacket? 
– Igen – feleltem őszintén. Élveztem a testéből áradó meleget, és a körém font, erős karját. Legszívesebben még jobban odabújtam volna hozzá. 
– Ó, bébé, úgy érzem, mintha hetek óta nem láttalak volna! 
– Tudom, én is.”

Összefoglalva, ígéretes kezdetű könyv, de sejtelmem sincs, hogy mi a fene fog kisülni belőle. Nagyszerű világfelépítés, egy tökéletes fantasy és utópikus műfaj szerelemgyermeke. A cselekmény az első száz oldalt kivéve pörgős, és letehetetlen. Karakter jellefejlődést Evie-ben ismerhetünk meg, a többiek még váratnak magukra. Azonban a könyv rengeteg kérdést vet fel, s remélem minél előbb kaphatunk rájuk válaszokat!

„Gyere, érints meg… de megfizeted az árát.”

Értékelésem:

Történet: 5/4 – muszáj volt levonnom azt a száz oldalt….

Borító: A csajnak macskafeje van, a mukinak meg téglalap… de a kép szép :D

Ajánlom: YA imádóknak, és akik szeretik a jóslatokat, és a tarottot

Figyelmeztetés: bírd ki az első száz oldalt, aztán SOKKAL jobb!

Az írónő honlapja

A sorozat honlapja

Molyon

Könyvmolyképzőn

A folytatásokról....

Az Árkánum Kórnikák sorozat második része, az Endless Knight nevet kaptam, s amennyiben nem rosszak értesüléseim, a Könyvmolyképző kiadó Karácsonyra hozza el a magyar olvasóknak!

A harmadik rész, amit Dead of Winterként kereszteltek meg idén látott napvilágot, s szinte biztos vagyok benne, hogy a jövő évben már kezünkbe is foghatjuk. De hogy pontosan hány köteten keresztül olvashatjuk még Evie és barátai kalandjait? Nem tudhatjuk, de az biztos, hogy HAMAROSAN a TV-be is visszaköszönhetnek szeretteink: a HÍR!

A második kötethez egy kis kedvcsinálóként, íme a trailer: