Susan Ee - Túlélők világa

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.

Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.

Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.

Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: (horror, nekem), fantasy, akció
Oldalszám: 384
Sorozat: Angelfall (2.)
Eredeti cím: World After

El sem tudom mondani mennyire, de mennyire vártam már ezt a könyvet. Az Angyalok bukása nem kis meglepetés volt számomra – főleg nem az utolsó ötven oldal, hisz alapvetően nem szoktam ilyen számomra horrorisztikus ( ne kövezzetek meg Stephen Kinget se olvastam még…). Csúnya kis függővéget kaptunk az Angelfall-ban, így hát a Könyvfeszten az első számú volt a kívánságlistámon, de hagyjuk is ezt és ugorjunk fejest Susan Ee csodálatos világába…

„Most egy olyan világban élünk, ahol ezek a Borostyán liga egyetemein diplomázott szuperalfák a rácsok mögött összekerülnek az utca iskoláját kijárt bandatagokkal, mint például Mr. Tetkó, és azon vitatkoznak, hogy kinek van joga rágyújtani. Isten hozott a túlélők világában.”

Ott hagytuk el hőn szeretett hőseinket, ahol Penryn lebénul a skorpió angyal mérgétől, Rafi pedig, aki azt hiszi, hogy a lány meghal, átadja a testét a családnak, majd elszállt bosszút és szárnyakat állni. No de kiderül, mikor mint Drakula egy hosszú nap után, Penryn felébred, hogy mégsem halt meg, csak az új fejlesztésű mutáns angyalok mérge teljesen leállítja az emberek életfunkcióit – emiatt nagyon durva dolgok következnek be…

„Önkéntelenül is felpillantok a felhős égre, hátha észreveszek egy angyalt, denevérszárnyakkal, és furcsa humorérzékkel.”

Penryn, teljes mértékben hátborzongató anyja és Frankeinstein által összeszabdal húga az Ellenállás kedves vendégszeretetét élvezi, azonban főszereplő hölgyünknek így is van elég problémája. Először is segítenie kell az új információkkal az Ellenállást, rá kell jönnie mit is képes megenni kannibál kishúga, valamint Rafi ráhagyott kardja is nyálcsorgató emlékeket tár fel előtte imádottjáról.

„– Ez a kard nem csak egy angyalkard. Ez egy arkangyalkard. Ami több mint egy angyalkard,ha nem volna érthető. A többi angyalkard tart tőle . 

– Mi? A többi kard reszket a hüvelyében, ha meglátja? (…) 

– Igen, ha éppen tudni akarod. Azzal a céllal készült, hogy a legmagasabb fokú tiszteletet ébressze. Hogy töltse be a tisztét, ha menyasszonnyi ruhás plüssmedvének öltözteted? 

– Ez nem menyasszonyi ruha, hanem takaró a hüvelyre. És kimondottan aranyos.

– Utálja,ha aranyos. Elrettentő és félelmetes akar lenni. 

– Senki sem utál aranyos lenni. 

– De az angyalkardok igen.”

Ez nem is baj, Tündérmackó azonnal belopja magát az olvasó szívébe, hisz ki tudna ellenállni egy hatalmas arkangyalkardnak, akinek csak a jelenléte megadásra készteti más angyalok bicskáját, s nem mellékesen van egy cuki kis játék mackó tartója, gyönyörű tüll ruciban? Tündérmackó a legutolsó pillanatig hozza az imádott, büszke kis kedvencet, aki még egy emberrel is hajlandó összekötődni, hogy gazdája közelébe maradjon.

Az első részben megismert Du és Dam is visszatér, akik továbbá is szerves részei és mozgatórúgói a történetnek. Penryn anyja egyre kevésbé hátborzongató, hisz rájövünk, hogy az általa ismert ördög, legtöbbször csak a technika vívmánya, nem valami szellemes hókusz-pókusz. Paige végre nagyobb szerepet kap, bár egy ideig nagyon megijesztett, hogy Stockholm szindrómában szenved és igazából odáig van Belial-ért, mert végig imádkoztam a kis korcs haláláért…

„– Adtál már neki nevet?- kérdi Rafi. – Szereti a hangzatos, dicső neveket, szóval talán kiengesztelheted, ha adsz neki egy jó nevet. (…) 

– Hát, ö… átkeresztelhetem bármire, ami tetszik neki. – Mosolyt erőltetek az arcomra. 

Látszik rajta ,hogy fel van készülve a legrosszabbra. 

– Minden hordozója csak egyszer nevezheti el. Ha már adtál neki nevet, akkor az rajta marad, mindaddig amíg veled van. 

Francba!(…) 

– Miért mi az? (…) 

-Tündérmackó.”

Penryn eddig is hatalmas badass volt, de most szinte kirobbanó formát nyújt. A legjobban az tetszett, mikor rájött, hogy hibázott, sokszor mások lépnek mielőtt valami eszelős dolgot tenne, - gondolok itt például az Alcatraz-i számára, mikor Rafi segítségére akart menni -, de végül belátja, hogy majdnem hülyeséget csinált. Ezen kívül imádom ahogy gondolkodik, ahogy szinte sakkozik, előre kiszámítja a lépéseit, s épp annyi nyálat csepegtet a gondolataiba és a szövegébe, hogy nem legyen sok.
Azonban a sok jó mellett nem mehetek el egy hatalmas lecke mellett, amit Penryn kapott. Ez pedig az, hogy nem a külső, a zord álarc,a  szörnyű kinézet alapján ítéljen az ember. Penryn ostorozza is magát azért, ahogy viselkedett a húgával, és nagyon remélem, hogy ez a kis megingása a szeretetének, nem fog hatással lenni a testvérek közötti kapcsolatra.

„… még a szörnyetegek is érezhetnek fájdalmat.”

Rafi, hát mit is mondjak, igaz, hogy sokkal később lép csak be a történetszálba, azonban Tündérmackó visszaemlékezésein keresztül rengeteg megtudhatunk róla. Azt hiszem számunkra, olvasóknak kellett ez a kis távolság, hogy ténylegesen meglássuk mi van a macsó-angyal álarca mögött. Azt hiszem szinte minden kedvenc részembe, vagy idézetemben benne van, de talán a legeslegeslegjobb – kicsit sem rajongók, de nem ám – az lehetett, mikor a szárnyait otthagyva inkább Penrynt mentette, és hagyta Belialt eltűnni.

„– Azt hittem, hogy elveszítettelek. 

Elveszített? Engem? 

A tüzet bámulom. 

– Én is azt hittem, hogy elveszítettelek. – Suttogom, alig hallhatóan.”

Kettejük kapcsolata már az első részben is iszonyatosan lassú volt, de lássuk be, hiába akarunk többet és többet, a kettősük csakis így alakulhat. Szinte csak araszolnak, de basszus, jól áll nekik! A Túlélők világába se számítsatok hatalmas előrelépésre, Hölgyek és Urak, azonban annál több kétjelentésű megszólalásra, aprócska jelre és nagyon aranyos szituációkra, amiket együtt hihetetlen módon oldanak meg.

„(…) majd meghalok a kíváncsiságtól, hogy megtudjam, mit érzett, amikor megcsókoltam. 

Tudom, hogy ez lényegtelen. Tudom, hogy nem változtat semmin. Tudom, hogy gyerekes. 

Mindezt tudom. 

De egy lány nem lehet lány, mondjuk csak öt percre?”

A könyv nem függővéggel zárul, azonban így is a falat kaparva várom a harmadik és egyben utolsó részt, kérlek, szóljatok rám, ha nem az lesz az utolsó, mert én csak reménykedem, hogy minél több lesz még belőle. A cselekmény a vége felé kezd kiteljesedni, végre Paige is nagyobb szerepet kap és úgy érzem, hogy vele, illetve a skorpió angyalokkal még fogunk találkozni.

„– Csakis a hideg miatt reszketek. 

– Aranyos vagy, mikor félsz. 

Goromba pillantást vetek rá. 

– Aha, amikor félsz, te is nagyon aranyos vagy. 

Kitör belőle a nevetés. 

– Úgy érted, ellenállhatatlanul vonzó vagyok, amikor nem félek. Mert soha nem láthattál félni.”

Végezetül szeretnék pár elgondolkodtató dolgot felhozni a könyvből. Ugye egy apokalipszis küszöbén álló világ, ahol az embernél erősebb hatalom bánik úgy az eddig dominánsabb fajjal, mint az az állatokkal, sokban megváltoztatja az emberek viselkedését. A Túlélők világában tényleg a túlélésen van a hangsúly, csakhogy rengeteg módot látunk rá, hogy ki miként is szeretné túlélni ezt a változó világot, vannak, akik önfeláldozással a családjukért, vannak, akik félrefordított fejjel nem vesznek tudomást a szenvedőkről, de a legrosszabbak azok, akik bedumálják maguknak, hogy jobb a talpnyaló élet, mint a küzdelem és a halál.
Szeretném azt hinni, hogy mi emberek nem állatiasodunk el, nem köpünk mások szenvedésére a bajban. Azonban Susan Ee, a hátat fordító, önmagát előbbre tartó emberek ábrázolásával tette valóságossá a történetét. Mikor ezeket a sorokat olvastam csak egyetlen dolog ugrott be, nem vagyunk jobbak a föld állatainál, akkor honnan van jogunk uralkodni felettük?

Tudj meg róla többet:

Molyon
Könyvmolyképzőn

Előzménye:
Susan Ee - Angyalok bukása

Bonus:

Íme egy-két érdekesség az írónőről, illetve a sorozatról:

1.       Május 12-én érkezik az Angelfall 3. része, ami az End of Days címet kapta, és íme a fülszövege:

End of Days is the explosive conclusion to Susan Ee’s bestselling Penryn & the End of Days trilogy.

After a daring escape from the angels, Penryn and Raffe are on the run. They’re both desperate to find a doctor who can reverse the twisted changes inflicted by the angels on Raffe and Penryn’s sister. As they set off in search of answers, a startling revelation about Raffe’s past unleashes dark forces that threaten them all.

When the angels release an apocalyptic nightmare onto humans, both sides are set on a path toward war. As unlikely alliances form and strategies shift, who will emerge victorious? Forced to pick sides in the fight for control of the earthly realm, Raffe and Penryn must choose: Their own kind, or each other?

2.       A Penryn név egy helyiségnév a 80-as államok közötti kihajtó végén.

3.       Susan már beszélgetett producerekkel a Good Universtől, de még semmi hír arról, hogy a jövőben, a vásznon látnánk viszont Penrynt és Rafit.

4.       A Rafi helyes kiejtése: Rah-fee, az „ah” részében lévő A-t pedig úgy kell kimondani, mint az awesome-ban lévőt (ha be kéne lőnöm az o és az a szerelemgyermeke ez a hang…).