2015. május 1., péntek

Maggie Stiefvater - Sinner, A bűnös

Cole St. Clair csakis és kizárólag azért jött Kaliforniába, hogy visszaszerezze Isabel Culpepert. A lány Cole tönkrement, üres élete elől menekült, amivel csak még inkább tönkretette és kiürítette azt. Cole nem csak akarja Isabelt. Szüksége van rá. 
elvesztett. 
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel? 
bűnös. 
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, fantasy
Oldalszám: 384
Sorozat: Mercy Falls farkasai (3,5)
Eredeti cím: Sinner



A Forever-el (Mercy Falls farkasai 3) sem az én, sem a legtöbbi rajongó tetszését nem nyerte el. A kaotikus zárókötet utána a Mercy Falls szerelmesei szinte kampányba és imasorozatba kezdtek, hogy kapjanak egy Cole-Isabel regényt. Hála Istennek az írónő sem zárkózott el tőle és ma már a kezünkbe is foghatjuk a Sinner – Bűnöst.

"Azt kérdezed, miért tettem."

A Könyvfesztiválon vettem meg a kötetet és még aznap ki is olvastam, szóval mondhatni imádnivaló volt, de mégis kissé visszafogottan mondom, hogy milyen nagyon is tetszett. A Forevernél csillagokkal, ha nem milliárd fényévekkel jobb volt, de lássuk be nem a Sinner lesz Stiefvater remekműve.
A könyv szerkezete maradt a régi, váltott szemszög, néha bohókás, Maggiere illő félbehagyások, nagybetűk-kisbetűk és különböző karakterek. Szinte már hiányoztak...
Ott vesszük fel a fonalat, hogy Cole megérkezik Los Angelesbe és épp interjút ad a limuzinban kocsikázva, majd kénye-kedvére kiszáll az autópályánál és onnan gyalog szeretne eljutni egyetlen céljához a nagyvárosban. Isabelhez, aki természetesen semmit sem tud az érkezéséről és kellően meg is lepődik. Azonban beleegyezik egy vacsorába-majd reggelibe, miután Cole közli vele, hogy csak miatta jött.

"– Egyáltalán minek jöttél ide, Cole? 
Megérintettem az állát. Ez a hely, ez a gyönyörű hely, ez a lány, ez a gyönyörű lány, ez a zene, ez az élet. 
– Érted jöttem."


Persze, csak hogy ne legyen könnyű a helyzet, közben kiderül, hogy Cole nem csak Isabel miatt tért vissza a városba, egy valóságshow- szerű NARKOTIKA lemezkészítő show sztárjaként tér vissza, amit természetesen elfelejt megemlíteni Isabelnek. A könyv bonyodalmai a show-ból származnak, olyanok, mint meglepetés pucér hölgyvendégek Cole szobájába, és természetesen Isabel is beront.

"- Maradj!
De hát én mindig is maradtam. Ő volt az, aki mindig otthagyott.
- Honnan tudhatom, hogy te is maradsz?
- Szeretlek - suttogta a fülembe."


Cole az egész részben iszonyat passzív személyiség, leginkább tökölősként írnám le, magába mormog, hogy tegyen-e vagy ne tegyen. Legnagyobb rémálma, hogy valaki megkérdezni mi van Victorral, ő is él-e. Eközben mindenki próbálja visszacsábítani a drogokhoz. Talán a legrosszabb azt volt látni, hogy az emberek nem felejtenek, és nem adnak esélyt sem arra, hogy észrevegyék, Cole megváltozott. A saját barátai vonnak vállat, mikor azt mondja, hogy tiszta, és csakazért is egy kis üvegcsét, vagy egy szál füves cigit dugnak az orra alá.

"A rendőrök közölték Cole-lal, hogy csendháborítást követ el. 
-Örülök neki – válaszolta Cole, és valóban boldognak tűnt. – Játszik valamelyikük basszusgitáron?"


A régi „rosszfiús” élete is többször visszaköszön, nem épp a legkecsegtetőbb formákba, ilyen mikor Isabel-lel együtt kirakják őket a lány kedvenc étterméből, mert valamikor régen elkövetett valamit drogos kábulatába. Egyszerűen gyűlöltem látni, hogy senki sem hisz a változásába, senki sem akar mellé állni. De talán a  legrosszabb az volt, mikor az egyetlen ember, akinek a véleménye tényleg számít neki, sem hitt benne. Viszont Cole továbbra is hatalmas nagy hülye…. a farkasos dolga nagyon elkeserített.
Isabel némiképp süllyedt a szememben, mindig az a lány volt, aki látja a maga előtt a dolgokat, aki racionálisan hozza meg a döntéseit, itt viszont rengetegszer elhasalt. Például amikor úgy gondolja, rendes házasság nem létezik, és megfogadja sose fog férjhez menni, vagy mikor Cole orra alá dörgöli, hogy érzi rajta a piát meg a füvet, ne hazudozzon neki…. Ez nagyon nem illett Isabelhez, én nem ilyennek ismertem meg, de hála Istennek a végére magához tért és végre normálisan viselkedett.

"- Boldog születésnapot, Cole! Boldog, boldog születésnapot!
- Itt vagyok, nem?
- Azért, hogy elmondhasd, hogy elbasztam!
Most már tényleg betelt a pohár.
- Mert elbasztad!
Odalépett mellém. Láttam, hogy dühös, de nem érdekelt. Farkas farkas farkas.
- MONDOM, HOGY JÓZAN VAGYOK."


A mellékszereplőkben nem lehet kivetnivalókat találni. Ott voltak a rosszak, akiket nem szerettünk: Baby North, Isabel apja, vagy akik végig támogatták őket: Leon, a legjobb barát és kocsi sofőr, a legtökéletesebb unokatestvér, Sofia, illetve a NARKOTIKA gitárosa Jeremy. A többiek nem játszottak akkora szerepet, talán még Victor szellemét sorolhatnám ide, aki bár nem szerepelt, mégis bárdként lebegett Cole fölött.

"INTERNET: Mit szeretnél a szülinapodra? 
VIRTUÁLIS COLE: örök fiatalságot

Cole írt egy SMS-t: 
Igazából téged akarlak"


Nem állhatom, hogy egy-két nagyon jó, a Cole-Isabel kapcsolatát építő, talán másoknak nem annyira feltűnő pillanatot fel ne soroljak:
- mikor Cole a VIRTUÁLIS COLE-t odaadja Isabelnek, mert Ő ismeri a legjobban,
- mikor Cole a legkiszolgáltatottabb helyzetébe Isabelhez megy,

- mikor Isabel a legnagyobb hülyesége után Sierra buliján Colet hívja segítségül,
- vagy mikor az üzlet leégése közben is Isabel Colet félti.

"Victort akarom....
Victort akarom.....
Victort akarom...."

Ez csak pár dolog a rengeteg apró kis téglából, ami felépíti a kapcsolatukat és, amitől a végén valósnak hat.
Akik abban reménykedtek, hogy kapunk egy kis információt Graceékről, annak sajnos csalódást kell okoznom, ugyanis bár feltűnnek pár szó erejéig, róluk semmit sem tudunk meg. A könyv lezárása nagyon tetszett, keretezettséget nagyon csíptem, illetve azt, hogy kicsit bepillantottunk Cole és Isabel jövőjébe.
Azt hiszem, egyetlen egy mondattal zárhatom Cole-osan a bejegyzést:

I am a werewolf in L. A.






Bonus track:

Nem tudom mennyire tudjátok, de Maggie Stiefvater igen ügyesen rajzol. Akik ott voltak a pár évvel ezelőtti dedikálásán, azoknak farkasokat, vagy erdőcskét rajzolt a könyvébe. A Sinnerhez maga is készített pár képet, amiből odakint borítót is készítettek, sőt gitárokat is lehet vásárolni Maggie rajzaival, íme pár kép, remélem nektek is tetszik:
(Én is szeretnék egy ilye gitárt….)
























S végül egy nagyon érdekes kis videó, ami akár trailernek is vehettek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése