Marissa Meyer - Cinder

126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012
Besorolás: sci-fi, romatikus
Sorozat: Holdbéli Krónikák (1.)
Oldalszám: 432
Eredeti cím: Cinder

Cinder és Kai

Miután a sci-fi nem éppen a kedvenc műfajom, és eddig csak On Sai Calderonját élveztem elég sokáig tartott mire rávettem magam, hogy nekikezdjek a Cindernek. Azonban úgy hiszem tévesen ítéltem meg a könyvet, akik szeretik a gyermekkorunk meséit és a Disney rajzfilmjein nevelkedtek, azoknak kötelező elolvasniuk! Teljesen mindegy, hogy milyen köntösbe csomagolják, mert Hamupipőke története még a sci-fi világában is pont olyan csodálatos, mint a mesében.

A történet főszereplője Cinder, aki egy csúnya baleset következtében elvesztette a kezét és a lábát, amit gép végtagokkal helyettesítettek. A történetben az ilyen embereket hívják kiborgoknak, és a társadalom igen durván bánik velük, pedig szerintem attól még, hogy félig vagy valahány százalékuk gépiesítve lett, talán emiatt még emberiebbek, mint azok akik csak szövetből állnak.
Szóval Cinder a gyámanyjával él és annak két lányával, ő keresi meg a betevőt, amit Adri, a gyámanya el is koboz tőle. Egy kis lyukban él, távol a másik három nőtől és egyetlen barátja a kis a droid Iko.
Egy nap a vásárba egy igen helyes fiú kéri a segítségét, a legkedvesebb droidja tönkremegy és senki sem tudja mi baja van a kis gépnek, azonban a szerelők nem tudják helyrehozni, egyikük pedig Cindert ajánlja, a csodakezű műszerészt. Ó és ugye azt már nem kell hozzáfűznöm, hogy a srác nem más, mint a koronaherceg? 

"– Ne haragudjon doktor, de még szeretnék beszélni Linh-méijel.
Dr. Erland megengedően intett a lány felé: – Ahogy óhajtja, felség.
Kai az ajtóban állva rögtön Cinder felé fordult. – Tudom, hogy ez most nem valami jó időzítés, de hidd el, hogy pusztán önvédelemből… – Nagy levegőt vett. – Ha megkérlek, lennél esetleg a személyes vendégem a bálon?
Cinder úgy érezte, eltűnt a lába alól a talaj. Az elméje lefagyott. Biztos rosszul hallotta. De Kai még mindig ott állt előtte türelmesen, majd egy hosszú pillanat múlva felvonta az egyik szemöldökét, amolyan néma biztatásként. 
– Ho-hogyan? 
Kai megköszörülte a torkát, és kihúzta magát. – Gondolom szándékodban áll eljönni a bálba, nem igaz? 
– Há-hát, nem is tudom. Azaz, nem. Nem, sajnálom, de én nem megyek a bálba.
Kai zavartan hátrahőkölt. – Ó! Nos, akkor… talán… esetleg meggondolod magad a kedvemért? Hiszen mégiscsak én vagyok a… tudod. 
– A herceg. 
– Nem azért mondtam, hogy felvágjak, – tette hozzá gyorsan. – Ez csak szimpla tény.”

Eközben iszonyatos pestis járvány van az Földön és nem ismerik az ellenszerét, Cinder egyik mostohatestvére – aki mellesleg tényleg kedvesen bánik a kiborg lánnyal – megbetegszik és nem mellesleg a Holdon élő királynő a Földet fenyegeti.
Mit ne mondjak a könyv tele van történéssel, nagyon ritkán állunk meg kicsit lélegezni.

„– Ha már a szemműtétnél tartunk, észrevette, hogy nincsenek könnycsatornái? 
– Nem mondja! Tényleg? Én meg már azt hittem, szimplán érzelmi idióta vagyok – húzta fel a lábát az asztalra Cinder, és szorosan átölelte a térdét. – Egyébként elpirulni sem tudok, ha ez lett volna a következő briliáns megfigyelése.”

Cinder

Sok szemszögből is látjuk ennek az új világnak a felépítését és a benne élő személyek álláspontját. Először is Cinderét, aki gyűlöli a kiborg létét és mindent megtesz, hogy minél kevesebben tudjanak róla… és akkor még egy hatalmas titok is körbelengi, amiről csak Dr. Erland tud – aki nem mellesleg kiborgokon tesztel különböző gyógymódokat a pestisre, amivel direkt megmérgezi őket. Cinder képviseli a történetben a kisebbség, az elnyomott mégis felkapaszkodni képes, a mindenki utált, kirekesztett személyt, aki mégis képes a szeretetre, aki felülemelkedik az őt utálókon.

„– Igazán szomorú, hogy őfelsége épp most betegedett meg – mondta.
Kai megragadta a kapaszkodót, és olyan erővel szorította, mintha a fényes fába akarná belefojtani a mérgét. 
– Miért, magának a jövő hónap jobban megfelelt volna?”

Kai

Kai herceg a kötelesség mutatja be nekünk, hogy mit kellene tennie, hogy milyen játékokból épül fel a politika, hogy mit kell feláldoznia, amiért hercegnek született. Kettejük találkozása a lehetetlennel volt egyenlő, de együtt lenyűgöző, néha igazán vicces kis párost alkotnak, akik a könyv végén megismerik egymás gyengeségét. Cinder végig rettegett attól, hogy Kai megtudja, hogy kiborg, míg Kai küzd a bizalommal, és mikor hatalmas pofont kap Cindertől, mégis képes felállni. S nem mellesleg ott van a Hold királynő, aki el akarja vetetni magát Kaiva, hogy ő legyen Kelet császárnője…

„Levana hunyorogva nézett Kaira: – Az a terve, hogy a jövőben minden döntést átenged a tanácsadójának? 
– Nem – felelte a herceg, és megengedett magának egy fagyos mosolyt. 
– Előbb-utóbb beszerzek majd egy feleséget erre a célra.
Levana királynő tekintete ellágyult, Kai pedig alig bírta megállni, hogy hangosan hozzá ne tegye, amit gondolt: De az hétszáz, hogy nem te leszel az!”

Cinder

Mellékszereplőkből sem szenvedtünk hiányt, Iko nagyon kedves kis karakter, akinek részleges eltűnését igazán sajnáltam. Torin, Kai tanácsosa testesíti meg a szabályszerűen élő, mindenben az egyenes utat járó alakot, és Dr. Erland.. hát nem tudom… ő lenne a Jótündér-keresztanya? Nem tudom, de hatalmas szerepe van, és a céljai eléréséhez nem fél feláldozni másokat. S természetesen ott van a gonosz gyámanya és annak szörnyeteg lánya Pearl, akiket tényleg végig lehet gyűlölni és remélni, hogy megfulladnak a rosszindulatukba!

„Cinder meredten bámulta a kivetített ábrát, és elképzelte, ahogy végignézi a saját halálát. Élőben.
– Eddig hány antitestet próbáltak ki? 
– Robot? 
– Huszonhetet – válaszolta az egészségügyi droid.
 – Viszont – tette hozzá a láthatatlan hang – az alanyok egyre lassabban haltak meg.
Cinder összegyűrte az ujjai alatt a gézlepedőt.”

A könyv vége függővég, Cinder története nem ér véget a saját könyvében, a másodikban, Scarletében – avagy Piroska – folytatódik. A sorozat négy részes, s ebből eddig Magyarországon kettő jelent meg az Alexandra gondozásában, hogy lesz-e folytatása… hát arról még semmi hír.

„– Hadd találjam ki! Kai hercegről kiderült, hogy valójában marslakó. Jaj, nem, nem is… van egy törvénytelen gyereke, amit az egyik udvari hosztesz szült, nem?
– A hoszteszdroidoknak lehet gyerekekük?”

Cinder

Mindazonáltal méltánytalanul elhanyagolt könyvnek tartom, hisz cselekmény magával ragadó, Marissa Meyer nagyszerűen ír, és azon is megértik akik amúgy nem mozognak a sci-fi világában. Tökéletes összhangot talált a modern világ és a régi Hamupipőke között, felpezsdítve a saját stílusával. A könyv elsüt jó néhány viccet és Cinder karakterfejlődése is nagyszerűen van ábrázolva, valamint a szerelmi szál kedvelőinek sem kell távol tartaniuk magukat tőle. És nyugalom, nincs szerelmi háromszög… ami a mai világban teljes csoda!

„– Nem tudom. Az a helyzet, hogy nincsenek emlékeim az operáció előttről. 
A férfi felvonta a szemöldökét, kék szeme magába szívta a szoba fényét.
– A kibernetikai operációra gondol?
– Nem, amikor nővé operáltattam magam.
A doktor arcáról lefagyott a mosoly. – Csak vicceltem.”

Cress, Scarlet és Cinder

Szóval sci-fi rajongók és nem sci-fi rajongók, tessék megragadni a Cindert és egy esélyt adni neki, mert a régi, jól ismert mesénk ebben a köntösben is csodálatos!

Tudj meg róla többet:
Molyon
Alexandrán

Booktrailer:

Royal House of Shadows sorozat

 A megszokottakkal ellentétben most nem egy könyvvel hanem rögtön néggyel jelentkezem, mégpedig a Royal House of Shadows sorozat köteteivel. A négyrészes műkompániában az az érdekesség, hogy minden részt más és más neves író készítette el. Ez külföldön nem újdonság, de a hazai piacon nem sok hasonlóval fut össze az ember lánya, vagy épp fia…

A könyveik író a Magyarországon is jól ismert Gena Showalter és Nalini Singh, valamint a kevésbé ismert Jill Monroe és Jessica Andersen. A történetek négy testvér küzdelmét és párra találását mutatja be nekünk, akik Elden uralkodóinak gyermekei. Eldent húsz évvel ezelőtt megtámadta a Vérmágus, a királyt és a királynőt megölte, azonban utolsó varázslatukat nem tudta megállítani. A királynő messzire küldte a gyermekeit, ahol a varázsló nem talál rájuk, a király pedig bosszút billogozott a szívükbe, hogy ne nyugodjanak, míg Eldent vissza nem szerzik. A királyság népe szolga vagy épp vacsora sorba került, itt kapcsolódunk be a történetbe, ahol minden könyv egy testvér hova kerülését írja le, illetve harcát, hogy visszatérjenek bosszút állni a Vérmáguson.
A könyvek Magyarországon nem jelentek meg, így vagy angolul tudjátok elolvasni őket, vagy Alyssia rajongói fordításaként.

1.  Gena Showalter - Lord of the Vampires

Once upon a time…the Blood Sorcerer vanquished the kingdom of Elden. To save their children, the queen scattered them to safety and the king filled them with a need for vengeance. Only a magical timepiece connects the four royal heirs…and time is running out. 
Nicolai the Vampire is renowned for his virility, but in a cruel twist of fate “The Dark Seducer” has become a sex slave in the kingdom of Delfina—stripped of his precious timepiece and his memory. All that remains is a primal need for freedom, revenge—and the only woman who can help him. 
When the wanton vampire summons Jane Parker, she is helpless to obey. She's drawn to his dark sexuality and into his magical realm. But for this human, all is not a fairy tale. For saving Nicolai could mean losing the only man she's ever craved...

A legidősebb fiú történetét a csodálatos Gena Showalter tárja elénk, akinek nem lehetett könnyű dolga, hisz ezt a varázslatokkal teli világot neki keleltt bemutatnia az olvasó közönségnek. Ez persze nem volt újdonság a hölgynek, hisz ő maga is a fantasy világában tevékenykedve nem egy nagyszerű felépítést hozott létre.
A karakterei tökéletesek mint mindig, Jane, a rossz múlttal rendelkező tudós, aki képes nyitott lenni a mágia világára. Egy olyan főhősnő, akiért szurkolunk, aki erős mikor kell, aki képes megvédeni magát és nem csak bőg minden oldalon, hogy valaki mentse már meg…
Nicolai, a trónörökös vámpírt, – csak nekem furcsa, hogy minden vámpíros történetben tuti van egy Nicolai nevű vámpírocska??? – csalárd módon szex rabszolgasorba taszította két igen undorító hercegnő. Na Jane feladata, hogy Nicolait kimentse, és elég is jól megy nekik, útjukat mégis keresztezi egy csomó visszataszító ogre, Nicolai emlékeinek homálya és a világ leges legbetegebb hercegnője, Laila, szóval rengeteg kalandba van részük. Többet nem mondanék a cselekményről, mert nagyon pörgős, nagyon jó, kár lenne bármilyen poént is ellőnöm… olvassátok el!
Összefoglalva, az első rész nekem nagyon tetszett, voltak tökéletes rossz és jó karakterek, Gena nagyszerűen építette fel bennem a világ képét, a főszereplők nagyszerűek csak ajánlani tudom!

2. Jill Monroe – Lord of Rage

Princess Breena had been dreaming of her warrior lover when she was ripped from her Elden castle and thrown into a strange, dangerous realm. Lost and alone, she prayed for survival and vengeance for her stolen kingdom. She found both in a woodland cottage…in a dark bear of a man.

The golden-haired beauty had eaten his food and slept in his bed when Osborn found her. Though he wanted to awaken his virgin princess to carnal pleasures, Breena wanted more—including his warrior skills. Skills the once-legendary mercenary had long buried. Now Osborn had a choice—risk his life or deny his princess her fairy-tale ending.

Öhm… hát eddig tartott az elragadtatásom a sorozattal szemben. bevallom még életemben nem olvastam Jill Monroe-tól, de még csak nem is hallottam róla. Már tudom miért…
Azt hiszem Nicolai története magasra tette a mércét nálam, és bár iszonyatosan vártam a négy testvér egyetlen lánytagjának és az ő zordon mackójának történetét csalódnom kellett.
Breena számomra olyan volt, mint a tipikus hercegnők, akik igenis elvárják, hogy a lovag az életét áldozza fel az ő ügyéért, persze a királylánykánk változik a felszínen, de lássuk be… legbelül az utolsó mondatig elvárja, hogy Osborn egy csettintésére pattanjon, csak mert róla álmodott.
Osborn rég elvesztette a családját és nemzetét is, ő és testvérei az utolsók az Ursa népből. Osi egy elég szokásos mogorva szereplő, tudjátok az a típus, aki mindenki előtt adja a morcost, a megközelíthetetlent, de a legbelül meg azért kívánja a kapcsolatokat stb. De ezzel együtt ő a legérdekesebb karakter ezzel a berserker - medve&ember lélek - harcos valójával, talán ez volt az egyetlen amiért megérte elolvasnom. Az Ursa nép teljesen lenyűgözött.
A kettejük története szerintem bugyuta volt, nagyrészét a vívódás tette ki, hogy most akkor ki bízhat meg kiben, ő elárult engem, másnak ígérték, de meghúzzam-e? Szóval nem tudom… nem jött be, valahogy úgy érzem többet ki lehetett volna hozni abból amit Gena átadott Monroe-nak…

3. Jessica Andersen - Lord of the Wolfyn

For practical Reda Weston, nothing could explain how reading a sexy version of “Little Red Riding Hood” catapulted her into another realm—face-to-fang with the legendary wolf-creature who seduced women. A wolf who transformed into a dark, virile man . . .

Dayn cursed the Sorcerer that turned him wolfyn and damned him to a lonely fate. As a beast, he mated with women to gain strength. Strength he needed to rescue his royal palace. But as a man, he craved Reda’s heated, sizzling touch. With little time left, Dayn had to either embrace his wolf to safe his kingdom…or fight to save his woman.

Őőő… hát miután befejeztem igazán elgondolkodtam, hogy mi a fenéért is olvasom én ezt a nyüves sorozatot. Jessica Andersen egy Piroska és a farkas újragondolást szeretett volna elénk tárni.. de igazából annyit kaptam, hogy a főhősök rohannak jobbra majd balra. Szeretkeznek, mert nem ismerik egymást és mert az olvasó elvárja. Dayn kibaszottul meglep minket, csak épp mindenki számított rá, hogy mi van vele és Rhea egy teljesen hülye bige, mert egy mesekönyvbe a csúnya farkas gonosz.

Hát én nem is tudtam mit szóljak hozzá… ez egy borzalom volt. Mindenki meghalt volna mielőtt megkedvelném, Dayn állandóan előre látott meglepetéseket okozott, Reda magában beszélt – totál elmeroggyant szerintem. Összességében ez egy kibírható rész volt, csak épp nem olyan jó, mint a legelső rész, sőt talán még a másodiknál is rosszabb.

4. Nalini Singh – Lord of the Abyss

Once upon a time…the Blood Sorcerer vanquished the kingdom of Elden. To save their children, the queen scattered them to safety and the king filled them with vengeance. Only a magical timepiece connects the four royal heirs…and time is running out.…

As the dark Lord who condemns souls to damnation in the Abyss, Micah is nothing but a feared monster wrapped in impenetrable black armor. He has no idea he is the last heir of Elden, its last hope. Only one woman knows—the daughter of his enemy.

Liliana is nothing like her father, the Blood Sorcerer who'd cursed Micah. She sees past Micah’s armor to the prince inside. A prince whose sinful touch she craves. But first she has to brave his dark, dangerous lair and help him remember. Because they only have till midnight to save Elden.

HALLELUJA, kiáltottam föl, mikor megláttam, hogy Nalini könyve következik. Singh a világ legeslegjobb fantasy írója, szinte minden műve felér egy imával, éppen ezért írom boldogan, hogy az utolsó részt imádtam!
Jaj annyira tetszett, hogy azt se tudom hol kezdjem. A főszereplő hölgyünk Liliana a gonosz Vérmágus leánya, akivel az a girnyó elég rosszul bánt, és aki úgy dönt egy álma után, hogy segít a nagyedik örökösnek, Micah-nak, hogy időben visszatérjen Eldenbe és testvéreivel megmenthessék a földet és a népet. Singh egyik legjobb karakterével találkozhattunk úgy hiszem, Liliana az elég ronda lány, aki tisztában van az értékeivel – legalábbis amennyit tud belőle – s bár borzalmas körülmények közül jött és tudja, hogy apja rettenetesen meg fogja büntetni ha nem sikerül, de megpróbál eljutni Micahhoz.
Micah, a legkisebb csemete lett a világok legrettegettebb hatalmának, az Abyss-nak az őrzője, de ez azzal járt, hogy egyik napról a másikra vált felnőtté s elfelejtette a múltját. Liliana, hogy visszahozza az emlékeit olyan kis gesztusokat tesz, amik a kis Micah életében fontosak lehettek. Mesél neki, egy messzi királyságról, az uralkodójukról és annak négy gyermekéről, elkészíti azokat az étkeket, amiket Micah kiskorában imádott, s a szemünk előtt, Lily apró cselekedeteire válik az Abyss ura egy fiatal férfivá, aki kíváncsi a világra, aki imádja a forrócsokit és a fahéjat és egy olyan férfivé, akit nem érdekel, hogy Liliana olyan ronda, mint a bűn, mert átlát a rút külcsínen. Óh gyerekek, Micah egyszerűen annyira jó pasi - és nem csak a kinézete, de a viselkedése, a belső éne - , hogy ha csúnyát mondott azt is imádtam :)
Nalini nagyon jól felépítette a kapcsolatukat, az Abyss világát és a szereplőket. Az egyetlen amibe bele tudok kötni az a vége lenne. Ugyanis a Lily és Micah kapcsolatának apró kis tégláinak pakolása túl sok oldalt emésztett fel, s így a lerázásra, a Vérmágus legyőzésére jutó idő elég kevés volt. Be kell vallanom szinte könnyűnek tűnt  legyőzni azt a kis férget…
Talán ha kissé jobban kidolgozta volna Nalini a végét még jobban tetszett volna.

A sorozat önmagában örülhet, hogy Showalterrel kezdődött és Nalinivel zárult, mert ami közötte volt, szerintem olyan gyenge volt, mint a széljárás szélcsend idején. Ha szabad ilyet mondanom, akkor talán úgy ajánlanám az elolvasását, hogy az elsőt és az utolsót, de azért a közöttük lévőket se hanyagoljátok el…
Ez a négyírós sorozat ötlet nagyszerű és ha jobban kidolgozták volna és mondjuk Monroet és Andersent kicserélték volna sokkal jobb írókra, fantasztikus kis sorozat lett volna a Royal House of Shadows-ból. Úgy gondolom nem szabadna az ilyesfajta műveket átröppennünk, sőt szívesen olvasnék egy paranormál Ward-Kenyon-Showalter-Frost sorozatot, vagy egy fantasy Armentrout-Clare-Maas-Stiefvatert. Ti mit olvasnátok szívesen?

Tudj meg róluk többet:
Molyon

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten

1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014

Besorolás: Romantikus krimi

Sorozat: Ambrózy báró esetei (1.)

Oldalszám: 336

Eredeti cím: -

Be kell vallanom még egy könyvet sem olvastam Böszörményi mestertől, bár találkoztam vele és műveivel is Könyvfeszteken és Könyvheteken. Ennek nagy valószínűsége az lehet, hogy kissé fiúsnak tituláltam a könyveit, de mikor meglátta legújabb eszmei gyermekének címét, tudtam, hogy itt az ideje, hogy beleolvassak és nem is kellett csalódnom. Azon túl persze, hogy a borító lenyűgözően gyönyörű...
Előre el kell árulnom, hogy egy nap alatt kiolvastam – ez nálam nem ritka, de ténylegesen egy huzamba csak tényleg nagyon jó, minőséges könyveket tudok bedarálni, szerint mutatja, hogy nem lett volna szabad eddig hanyagolnom az írót.

Kezdjük is az elemzést, először is talán a cselekménnyel. El sem tudom mondani, hogy mennyire tetszett, hogy az elrabolt lány, Emma életének folyásába engedett beletekintést az író, ezért előre szólok, hogy figyeljetek oda a fejezeteknél feltüntetett évszámokra! Mint olvasó, örültem neki, hogy nem csak száraz tényeket kapok arról, mi lett a lánnyal, de ténylegesen betekinthettem a jövőjébe, hatalmas plusz pont Böszörményinek. De többet nem is mondanék, mert még kikotyogok valami fontos dolgot…

"– Nézze, milyen kedves öregúr! – bökte oldalba könyökével a leány a kocsist. 

– Addig jó nekünk, míg kedves – biccentett csendesen a konflis tulajdonosa. – Ő ugyanis nem más, mint maga I. Ferenc József, Ausztria császára és a mi szép Magyarországunk koronás királya! 

– Nocsak! – nevette el magát a leány, aki eddig csak képen látta a hatalmas uralkodót. – Így, hogy mosolyog, hirtelen meg sem ismertem."

Mili kisasszony nyomózása, amit Ambrózy Richárddal karöltve végez iszonyatosan cselekmény dús, folyton újabb és újabb történéseket robbant elénk, nem hagyja, hogy az olvasó unatkozzon és ez nagyon ritka. Lehet itt bármivel dobálózni, hogy sok könyv történet orientált stb., de Böszörményi megtalálta a szerintem igen vékonyka határt, ami az túl pörgős és a már érthetetlen között. Egy pillanatra sem éreztem, hogy nem tudnám ki, mit, miért csinál, vagy, hogy ki ez a szereplő… 

Tökéletesen hozta be az új karaktereket, mindegyiknek épp annyi teret engedve, amennyit az alakja követel, se többet, se kevesebbet. A helyszíneket egyszerűen imádtam! Nem tudom elégszer kihangsúlyozni, hogy mennyire is szeretem a Magyarországon történő cselekményeket a könyvekbe. Hiába írják le sokat a mi gyönyörű szép anyaországunkat én igenis több MAGYART akarok és kevesebb AMERIKÁT! Elég volt a csontig lerágott külföldről, itthon játszódó könyvet is lehetnek nagyszerűek kedves magyar íróink!!!!

Csakhogy egy pár példát írhassak, Böszörményi mesterén kívül:
Benina – Megsebzett szabadság
Leiner Laura összes könyve itt játszódik
Kertész Imre – Sorstalanság
Szerb Antal nem egy könyve…
Szabó Magda is képviselteti itt magát, s ő sem egy könyvvel.

Ezzel csak arra akarok rámutatni, hogy nem muszáj nekünk mindig külföldre gondolnunk, egy gyönyörű, terjedelmes történelemmel bíró országban élünk. Ha ezt az íróink nem veszik észre akkor őket sajnálom a legjobban…

„– (…) Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!”

De térjünk is vissza a Leányrablás Budapesten-hez, hisz a bejegyzés róla szólna, karakterek. A mellékszereplők úgy gondolom megtették a dolgukat, kellően képviseltették a rossz oldalt – Ottó, Róza néni – valamint a jó oldalt is – Emma, Agáta mama, Kugler Tóni, Hangay papa. De azt hiszem a könyv megköveteli, hogy több szót ejtsek a főszereplőkről, először is Miliről, aki egy nagyszerű 19. századbeli kisvárosi lányt fest le elénk. Kissé tudatlan a nagyvilághoz képest, mégis igen kulturált – szeret olvasni ezt ne hagyjuk ki -, olyan személy aki nem fél visszavágni ha kell és tettre kész. Úgy gondolom Böszörményi egy igen kedves, szerethető lányt épített fel magának, akit az olvasó már az első pár mondata után képes a szívébe zárni.
Ambrózy Richárd a hölgyünkkel szemben igen kis titokzatos alak, akit úgy érzem az író még homályban tart előttünk és majd csak a második részben fog kibontani. Megjelenését illetően, szerintem mindenkit érdekel, hogy a mi is történt a báró karjával, de én személy szerint szívesebben belelátnék a fejébe, mert valljuk be igen érdekes személyiség.

„Róza néni azon ősi házisárkányok rendjéből való, akik fiatal leányokat rabolnak, és barlangjukban halálra hímeztetik őket.”

Amit kiemelnék a könyvből az a korhűség, egyszerűen leborulok Böszörményi mester előtt, hogy ennyi mindennek utána tudott járni, és rengeteg adatot közöl velünk lábjegyzetben, ami engem teljesen elképesztett. Annyi információt kaptunk, oly sok mára már nem használt szót, hogy szinte elszégyelltem, hogy ma már nem használjuk őket. S erről csakis mi magunk tehetünk.
Szeretném kiemelni az író olvasottságának bizonyítékait, ugyanis két nagy kedvenc írómra utal a könyvben, először is Jókai Mórra, akit számomra érthetetlenül hanyagolnak a mai emberek és Shakespeare-t, tőle is a Hamletből jól ismert Ofélia alakja jelenik meg a könyvbe. Be kell vallanom, mindig utáltam a Romeo és Júliát, számomra a Hamlet a legeslegjobb az angol művésztől.

„Báró úr, azt hiszem, itt az ideje felébreszteni Oféliát.”

Összefoglalva, a könyv lenyűgöző, rengeteg apró, kidolgozott kis alkotórészből épül fel, amit talán észre sem veszünk. A kor bemutatása bámulatos, a leírások gyönyörűek, és ami a legfontosabb egy kriminél, igen cselekmény gazdag s nyomozástól fűtött. Nem, hogy ajánlom, de szinte térden állva könyörgöm, hogy olvassátok el, nem fogtok benne csalódni! S úgy gondolom, hogy Böszörményi mesterre igen is oda kell figyelni a jövőben, mert ő egy olyan író, akiről majd évtizedek vagy századok múlva a mi leszármazottaink fognak tanulni, mint ahogy mi tanulunk Jókairól, vagy akár Aranyról, Gárdonyiról!

Nagyon várom a következő részt, és remélem, hogy Böszörményi mester kint lesz a Könyvfesztiválon, mert mindenképpen dedikáltatni szeretném vele a könyvemet! Ti is gyertek el, mert kimondottan nagyszerű esemény! Könyvfesztivál

Tudj meg róla többet:

Molyon

Könyvmolyképzőn