2015. február 2., hétfő

The DUFF

DUFF = Designated Ugly Fat Friend, 
magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. 
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. 
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. 
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. 
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Besorolás: YA
Sorozat: -
Eredeti cím: The DUFF

Nos miután 2014-ben bejelentették, hogy Kody Keplinger sokak által kedvelt könyvéből, a The DUFF-ból film készül, s most, hogy idehaza is olvasható, úgy döntöttem neki kezdek, hisz ha annyian szeretik és még filmet is csinálnak belőle biztos nagyon jó kis könyv… hát… inkább elemezzünk!
Először is megértem a könyv túlzott olvasottságát, hisz nézzünk magunkba, mind éreztük már az, hogy mi vagyunk a csoport DUFF-jai. Nézzünk csak magunkba, mind rosszul érezzük magunkat a bőrünkbe, mind találunk kivetnivalót magunkban, s azért vesszük a kezünkbe a The DUFF-ot, hogy olyan főszereplővel tudjunk teljesen érvényesülni, aki pont olyan hibákkal van teletűzdelve, mint mi. Már csak a külsőre nem legelőnyösebb főszereplő is elég volt hozzá, hogy a könyv bevonzzon, és akkor még el sem értünk, hogy a béna kis DUFF mégis eléri a suli legmenőbb pasiját… Gyerekek, ennyi a nyitja, így kell tinik közötti világsikert írni!

„Még azelőtt, hogy faképnél hagytam volna, hátrafordultam és hozzátettem: 
– És nem Duffynak hívnak, hanem Biancának. Felső tagozat óta ugyanazokra az órákra járunk, te arrogáns kis köcsög!”

Bianca személyiségéhez nagyon sokan teljesen azonosulnak, mert képzeljétek el srácok, attól hogy valaki nem bombázó vagy nádszál vékony, nagyon vicces tud lenni. És Bianca végig ontotta a vicceket, a beszólásokat, amik mellett az ember nem tudott elmenni szó nélkül. Emellett ott van a családi bonyodalom, amivel újabb és újabb olvasót kebelezett be, hisz igen ronda statisztikák vannak a csonkacsaládok részarányáról Amerikában, vagy épp a magunkat civilizált országoknak vélt területeken. Bianca nagyszerű hátteret és személyiséget kapott mégsem tudtam teljes mértékig megszeretni, mert… jó, tudom, szinte minden írásomban kitérek a szexre, de most tényleg, ki akarna „ellenségek extrákkal” kapcsolatot egy akkora vadparaszttal, mint Rush? Mert valljuk be, a történet elején és még körülbelül az első felében is iszonyat bunkó volt.

"Hazafelé Wesley ismét hívott. 
Tudomást sem vettem róla. 
Mert igenis jól alakultak a dolgok. 
Mert igenis továbbléptem. 
Mert egyszerre vezetni és telefonálni nem biztonságos."

Rush, bankjegyekben rémisztően elkényeztetett kis ficsúr, akire nem figyelnek oda a szülei – mert inkább a gyermekeik nélkül nyaralgatnak és utazgatnak -,  a húga irtózik tőle, miután a nagymamájuk össze-vissza pletykál a srác hódításairól… banyeg annyira sablonos kis amcsi menő gyerek, hogy majdnem szivárványt hánytam mikor róla olvastam! Mégis Rush az, aki a legnagyobb jellemfejlődésem megy keresztül, az elkényeztetett ficsúrból, aki minden nap más lánnyal kavar, egy olyan fiú lesz aki kiáll magáért és a testvéréért és nem hagyja, hogy kicsússzon a kezéből az az egyetlen egy ember, aki végre átlátott a bunkópajzsán.

„– Ez nem igazságos – motyogtam. – A te kardod nagyobb volt, mint az enyém. 
– Az én kardom mindenkiénél nagyobb. 
Megcéloztam a fejét a kontrolleremmel, de persze lebukott, úgyhogy nem találtam el. Basszus! 
– Perverz disznó! 
– Jaj, ugyan már! – nevetett. – Te dobtad ilyen magasra a labdát, Duffy!”

A mellékszereplőkkel meg vagyok elégedve, minden típus képviseltette magát. A legjobb barátnő, a butus barátnő, a jó fiú, akit úgy gondolunk, hogy hozzánk való, a buta ribanc, aki majdnem hatalmas pácba kerül… És mégis kiemelkedett közülük az apa, akinek van hibája, mégis mikor átlépi a küszöböt – itt alkohol mámorában és mérgében megüti a lányát. – akkor igenis tesz ellene. Szerintem ez egy nagyszerű karakter, mert mindenkinek vannak függőségei, de az apa felismeri, hogy problémája van és cselekszik, nem hagyja, hogy elhatalmasodjon rajta. Le a kalappal.

„Te vagy az első lány, aki átlátott rajtam. Az egyetlen olyan lány, aki nem hagyta, hogy baromságokat beszéljek. Helyre teszel, ha kell, ám ugyanakkor sokkal inkább megértesz, mint bárki más valaha is. Te vagy az egyetlen, aki elég bátor ahhoz, hogy kritizáljon. Talán az egyetlen, aki hajlandó elég alaposan szemügyre venni ahhoz, hogy rájöjjön a hibáimra – és egyértelmű, hogy nem csak egyet találtál.

A történet maga tele van az Amerikai tini klisével, rengeteg borzalmas melléfogással,és még több remek gondolattal. Két kezemen sem tudom megszámolni Bianca mennyi nagyszerű tanácsot ad, egy két gondolata biztos vagyok benne, hogy kincset ér. Mint mikor elmondja a barátnőinek ezt a DUFF dolgot, és ők érzik mellette magukat DUFFnak, vagy mikor rájön, hogy a ribancok élete sem olyan könnyű, és még ő is lehet ribanc mások szemében… Mind nagyon értékes gondolatok, amiket így utólag is nagyon szépen köszönök Kody Keplingernek.

„Sosem volt jogom ítélkezni. (…) 
Mert ő is pont olyan, mint én. 
Mint mindenki más. 
Ez mindannyiunkban közös. Ribancok, kurvák, prűdök és Duffok vagyunk mind.
Én Duff vagyok. És ez egy jó dolog. Mert aki nem érzi úgy, hogy az, annak valószínűleg egyetlen barátja sincsen. Minden lány szokta magát csúnyának érezni néha. Miért tartott ilyen sokáig, hogy rájöjjek erre? Miért stresszeltem ezen a nyavalyás szón ennyi ideig, amikor annyira egyszerű a válasz? Büszkének kellene lennem rá, hogy Duff vagyok. Mert van két nagyszerű barátom, akik úgy gondolják, hogy mellettem ők a Duffok.


Összegezve, szerintem igen jó olvasmány, talán nem annyira, mint amennyire ajnározzák, de kimondhatatlanul sok tanácsot ad. Az elbeszélés élvezetes és pár klisén kívül egyszerűen lehengerlő! Mindenképpen ajánlom gimnazistáknak és a világ minden DUFF-jának, mert mind DUFF-ok vagyunk! És ha csak kicsit is hasonlítunk Bianca kemény énjéhez, akkor szerintem nem ciki, hogy mi vagyunk az Ügyeletes Ronda Dagi Barátnők! S egy utolsó megjegyzést a végére, ez a borító valami betegesen ronda... Arról nem is beszélve, hogy a Könyvmolyképző már megint mikroszkópikusan írta fel a magyar címet... Kedves kiadó, nem nagyítóval járok könyvesboltba! Köszönöm!

Jó olvasást kívánok hozzá DUFF-ok!


Tudj meg róla többet:



U.i.: 2015 február 20 – án mutatják be külföldön és nem igen hallottam róla, hogy itthon is játszák-e, de nagy valószínűséggel nem. Viszonyt a trailert elnézve és pár cikket olvasva, igen nagy valószínűséggel csak a könyv NYOMÁN készült, vagyis rengeteget változtattak a könyv történetén. Kíváncsi leszek rá, reménykedjünk felirattal minél előbb elérhető lesz a magyar közönségnek. Az előzetes magyar felirattal ( Köszönjük a készítőjének Deszynek) itt megtekinthető:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése