Sarah MacLean - A hódítás tíz szabálya

Lady Isabel bajban lévő nőknek kínál menedéket a Townsend Park birtokon, sajnos azonban most anyagi gondokkal küzd. Találkozása Lord Nicholas St. Johnnal sorsszerűnek tűnik a számára, hiszen a régiségszakértő férfi tanácsot tud adni neki az öröksége értékével kapcsolatban. Az érzékeny és sármos lord egy pillanat alatt megnyeri Isabel szívét. De hogy tudná meghódítani ezt az oly népszerű férfit, akiért nemcsak a hajadon hölgyek vannak annyira oda Londonban? Lady Isabel még azt sem sejti, hogy a férfi eltűnt személyek felkutatásával is foglalkozik és éppen egy a Townsend Park birtokon rejtőző hölgyre „vadászik”.

 Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya 2.
Besorolás: történelmi romantikus
Eredeti cím: Sarah MacLean: Ten Ways to Be Adored When Landing a Lord


Nem kicsit döbbentett meg a Könyvmolyképző Kiadó, mikor múlt évben bejelentették, hogy történelmi romantikussal rukkolnak ki. Persze nem ez lenne az első, hisz Gail Carriger Napernyő Protektorátus sorozata is az, megfűszerezve sok-sok miszitkummal. A hódítás tíz szabálya, immár Sarah MacLean sorozatának második könyve, aminek igen nehéz feladata volt, mégpedig az, hogy túlszárnyalja elődjét. A történet nem kevés imádót s ellenzőt is maga mellé gyűjtött, sokan lehúzták, azzal vádolták túl sok benne a CTRL+C, CTRL+V az első részből. És mit ne mondjak… van benne valami. De kezdjük az elején!

Nicholas St.John-t az a megtiszteltetés éri, hogy London egyik legnevesebb női magazinja a legjobb parti címmel tűnteti ki. Így hát kellemetlen hírnevet szerezve, Nicholas menekülni szeretni a városból, miután szinte vadásszák őt London dámái… Pont kapóra jön neki barátja – ilyen barátot sem szeretne az ember…. – Leighton herceg megbízatása, hogy kutassa fel eltűnt húgát.
A könyv innen indul, s bár nem számíthatunk egy véres-harcos csatákkal teli drámára, igazán élvezetes, ha az olvasó szereti finom szerelmi szálak kibontakozását, egy cseppnyi, igazából nem is annyira fontos akcióval.

Akkor nézzük is a szereplőket, először is Nicholast, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Helyes, gazdag és okos – már most elolvadunk –, arról nem is beszélve, hogy egy régi szerelme elárulta, ezért elég bizalmatlan a nőkkel és a szerelemmel szemben. Hölgyeim, ki nem szereti az ilyen férfiúkat? Régi szereplők is feltűnnek, bár rövid időre, de akkor nagyon ütősek és be kell vallanunk, nem is kellett belőlük több. Jöttek, villantottak egy hatalmasat majd mentek, mert hé, ez most Isabel és Nicholas könyve, nem szerették volna elvenni a rivaldafényt.

"Szeretem ezt a nőt.A gondolat olyan hirtelen, világosan és egyértelműen jött, egyúttal teljesen alkalmatlan pillanatban ahhoz, hogy megvizsgálja, megfelel-e az igazságnak.De egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy igaz." -355.o.

Lady Isabel pont ugyanígy van a szerelemmel, szülei házassága nem volt épp csodálat szegény nőnek szinte minden férfi, akivel találkozott, csak csalódást okozott. Legyen az az apja, vagy vadidegenek, akik azt hitték elnyerhetik egy hülye kártyapartin… A könyvben hatalmas szerepet játszik Isabel bizalmatlansága, de azt hiszem sokan megértjük ezt. Persze könnyű egy férfinak, jön, előadja, hogy benne megbízhatunk, mondjuk el neki minden titkunk, jaj de szeret minket…. mégis lelépnek ha baj van…

"– Az inasai egytől egyig nők. (…)
Rock szemmel látható nyugalommal nézett fel a könyvéből.
– Igen, ez így van.
– Te tudtad?
– Igen.
Nick felvonta a szemöldökét. – És nem érzed úgy, hogy erről be kellene számolnod nekem?
– Kíváncsi voltam, mennyi idő alatt jössz rá magad – felelte Rock vállat vonva. – Nem kellett túl sok.
– Nem igazán tudják rejtegetni azt, ami annyira nyilvánvaló.
 – A lakáj tűnt fel neked, aki az asztalnál felszolgált?
– Úgy érted, hogy a mellei feltűntek-e?
Nick vidáman nézett barátjára. – A személyzetet nem illik mustrálgatni, Rock." - 157.o. 

Pár szót a mellékszereplőkről, Rock nagyszerűen hozta a legjobb barát karakterét, s az ő női megfelelőjeként tekinthetjük Larat, Isabel unokahúgát, aki végig támogatója, s segítője volt a Ladynek. Nem mehetek el szótlanul a fiatal Reddich gróf mellett sem, aki annyira kedves volt és annyira éhezte a férfi társaságot, hogy minden pillanatban, mikor szerepelt, mosolyt csalt az arcomra. És a Nicholassal közös jeleneteik... máig nem bírom ki mosolygás nélkül, főleg a nyakkendős ügyet.

"-Isabel! - kiáltott fel James, és odarohant hozzá. - Egy férfi állt az ajtóban!
Minden gondja ellenére Isabel halványan elmosolyodott James csodálkozó arckifejezésén.
-Igen, tudom.
-Olyan magas vol!(…..)
-Így van, nagyon magas – mondta, és beletúrt öccse selyemszőke hajába. – Magasabb az átlagnál. És képzeld, a barátja még nála is magasabb.
- Ketten vannak? – Jamesnek a csodálkozástól tátva maradt a szája." – 82.o. 

De talána legélvezetesebbek az Isabel életébe állandó beleszólók, és a birtok legfontosabb női Gwen, Jane és Kate. Én nagyon megkedveltem őket, igazán tele vannak spiritusszal és vállalják is ezt. És el is érkeztem Sarah MacLean legnagyobb húzásához, amivel egyszerűen megakadályozta, hogy tíz csillagnál kevesebbet adjak. A Minerva-házhoz. Lady Isabel ugyanis Townsend Parkban egy női menedéket hozott létre, olyan hölgyek számára akiket kitettek, akiket bántottak vagy akiknek egyszerűen nincs hova menniük. Ez egyszerűen csodálatos húzás volt! Belegondolva, hogy az akkori időkben a nők milyen szinte ki voltak szolgáltatva a férfiaknak… szinte egy álom.
A könyvben többször el is hangzik, hogy a nők úgy beszélnek róla, mint valami legendáról. Engem egyszerűen megvett, főleg mikor egyre többet és többet tudtunk meg róla… hogy végül is a birtok minden igényét nők szolgálják ki. Nők a lovászok, az inasok, a földeken dolgozók. Ez szerintem káprázatos, de még mielőtt bárki MacLeanre vagy rám húzná a feminista gyúnyát, vagy ujjal mutogatna, MacLean bemutatta azt is, mik azok, amiket nem tudnak megtenni egy férfi nélkül… ilyen a tetőfedés, kerítésjavítás és sok más dolog.

"– Bocsássa meg kíváncsiságomat, Lady Isabel, de ön miért javít tetőt?
A nő előtte ment, a kérdés hallatán hátranézett, majd hosszú szünetet követően így felelt: – Mert ereszt.
Ehhez a nőhöz egy szent türelmére van szükség. Tényleg." - 90.o. 

Elmondhatjuk, a könyvnek vannak erősségei-gyengéi, utóbbi között a hírhedt másolások is – a szeretett hölgy bricseszben, a szerelemi jelenetek erősen hajaznak az első részre, de egy olyan erős mondanivalókat hozott, amiért ÉN eltekintek ezen hibáktól. Legyen szó arról, hogy mennyire befolyásolják a szülők, s a döntéseik a gyermekeiket, vagy a női kiszolgáltatottság, a női jó-hírről, amin olyan könnyen eshet csorba.

"– Tulajdonképpen egyáltalán nem akarja eladni a gyűjteményét.
 – Akkor mégis mi az ördögöt csinálunk itt? – hőbörgött Rock.
– Arra vártunk, hogy elálljon az eső. – Nick viszonozta barátja sötét pillantását. – Úgy tűnik, hogy te is pompásan szórakozol, kiolvastál pár lányregényt és mellette még megfosztottál egy kisebb vagyontól." - 286.o. 

Összegezve, szerintem a könyv nagyon jó volt, mindkét szereplőt meg lehetett érteni, s bár sokak szerint Isabel bizalmatlansága néha már sok… azoknak annyit mondanék, hogy egy ilyen háttérrel, amivel ő rendelkezik, s azzal a pofonnal, amit Nicholas akaratlanul is tán, de a lelkére mért, szerintem ne dobálózzunk. A szereplők,s a történet is sokszor viccelődik velünk, szóval nem egy karót nyelt íróval állunk szemben, aki nagyon jól játszik a betűkkel.
Szóval, akinek tetszett az előző rész, az mindenféleképpen olvassa el. Aki szereti Julia Quinnt, Johanna Lidseyt vagy mondjuk Jennifer Ashleyt, mindenképpen kezdjen bele, de ajánlom, hogy sorrendben.

S végül szeretnék egy rövid kis negatívumot hozzátenni, de ezt nem az írónő, hanem a Könyvmolyképző irányába. Már az első részben is feltűnt, s ebben a könyvben is olykor iszonyatosan zavaróak voltak a szóismétlések vagy olyan mondatszerkezetek, amikre csak értetlenül pislogni tudtam. Ezek nem vettek el a történet színvonalából, de igazán zavaróak voltak, jó lenne kiküszöbölni, mert lássuk be a Könyvmoly azért a jobb fordítókkal rendelkező kiadó.

 Jó olvasást kívánok hozzá! 

Tudj meg többet róla:
Molyon 
Könyvmolyképzőn