2015. január 30., péntek

J. Lynn - Várok rád

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét. 
Vannak dolgok, amiket meg kell élni… 
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait. 
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba… 
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa? 
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Sorozat: Várok sorozat
Besorolás: YA
Eredeti cím: Wait for you

Nem tudom hol kezdjem az elemzésem, talán ott, hogy WÁÁÁ annyira imádtam ezt a könyvet, hogy nem aludtam egy cseppet sem ma és egy kicsit hullafáradt vagyok!
Szóval először is szeretném megjegyezni, hogy J. Lynn alias Jennifer L. Armentrout egy zseni! Nem olvastam tőle túl sok könyvet, de Daemon Black egy vadállat és imádom és szeretnék én is egyet :D Na, most azt hittem, hogy Armentrout nem tud több ilyen fantasztikus férfi főszereplőt összehozni… de tud! Istenem szeretnék egy Daemont és egy Cameront is mert nem tudok dönteni, annyira jó pasik!


„– Ő pedig biztosan Avery! 
– Jaj, nem, anya! – mondta Cam. – Ő itt Candy! 
Az anyja szemei elkerekedtek, és az arca halványan elvörösödött. 
– Jaj, hát… 
– Avery vagyok – mondtam, és dühös pillantást vetettem Camre. – Jól emlékszik.”

Szóval kezdjük akkor azt hiszem a férfi főszereplőnkkel, Cameron Hamiltonnal, alias nagyszerű mellkas alias imádom a fenekét és beleharapnék és engem is érdekel a sütije. Szóval Cam egy nagymenő az egyetemen, akivel mindenki barátkozni akar és minden bulin részt vesz, mégis a felszín alatt a srácnak akkora szíve van, hogy egész Amerika beleférne, mégis vannak a múltjában nem túl becsületes tettei is. Lássuk be, minden egyetemista lány, vagy maradjunk a petefészekkel rendelkező nőkben, imádja az ilyen srácokat. És ahogy halad a történet Cam mindig kiáll főszereplő hölgyünk, Avery mellett, és mikor kell, akkor képes otthagyni a lányt, hogy az egyedül jöjjön rá, mekkora hülye… Istenem annyira… Nem tudom megfogalmazni, egyszerűen annyira egyenes és mellette igen humoros is, amit nem egyszer bizonyított is.


„– A Szerelmünk lapjai? Neked megvan a Szerelmünk lapjai? 
Cam üres tekintettel nézett rám. 
– Miért baj ez? 
– Nem, nincsen vele semmi baj. Csak az annyira.. csajos. 
– Éppen eléggé biztos vagyok a saját férfiasságomban és nemi beállítottságomban, hogy őszintén kimondjam, ebben a filmben Ryan Gosling igazi álompasi.”

Avery Texasból jött, hogy felejtse a borzalmas múltját. Nem akar mást, csak beilleszkedni, elvegyülni a tömegben és végre normális életet élni. Éppen ezért mindent megtesz, hogy ne kerüljön reflektor fénybe, vagy épp Cam reflektorának közelébe. Be kell vallanom, hogy Avery múltja… mindig is utáltam a bántalmazást, a nemi erőszakot. Nem tudom, hogy képes egy ember ilyen borzalmat művelni! Ezeket nem, hogy ember, de még állatszámba sem veszem, hiszem azt, hogy bűnhődniük kell! Szóval Avery elég sötét múlttal érkezik és nem tud továbblépni, leginkább azért mert sosem derült ki az igazság. Ezen kívül egy nagyon erős lány, aki előtt megemelem a kalapom és nem tudok egy rossz szót sem szólni róla! És aki megteszi, annak kikaparom a szemét, mert nem tudhatjuk milyen lelki sérülésekkel jár egy ilyen szörnyűség.


„– Ő pedig biztosan Avery! 
– Jaj, nem, anya! – mondta Cam. – Ő itt Candy! 
Az anyja szemei elkerekedtek, és az arca halványan elvörösödött. 
– Jaj, hát… 
– Avery vagyok – mondtam, és dühös pillantást vetettem Camre. – Jól emlékszik.”

A mellékszereplőkről elég vegyes a véleményem, voltak akiket a szívembe zártam, mint Cam családja, ők egyszerűen csodálatosak voltak. Raffael, a teknőc hatalmas volt, szerintem ki is nevezem a legjobb mellékszereplőnek. Amúgy voltak még fiúk, akik nagyon bejöttek, mint Ollie vagy Jase. Szóval na.. jók a pasik.


„– És te rossz kisfiú vagy? – kérdeztem. Ollie-nak amolyan ragadós vigyora volt. 
– Ó, én egy nagyon, nagyon rossz kisfiú vagyok! 
Cam mérgesen nézett rá. 
– Aha, úgy érted, rossz nyelvtanból, matekból, irodalomból, magad után összepakolásból, és még folytathatnám. 
– Azokban a dolgokban azonban, amik számítanak, nagyon is jó vagyok.”

A történetről magáról, aki valami hatalmas akciót keres, az jó messziről kerülje el ezt a könyvet. Persze a fülszövegben van itt ismeretlen zaklató, és a múlt titokzatos homálya. Bevallva, elég gyorsan rá fogtok jönni, hogy mi történt Averyvel öt évvel ezelőtt, de a zaklató szerintem meglepetés lesz!
A könyv sokkal inkább az érzelmek, az elfogadás és a túlélésről szól, ha jobban odafigyelünk rá, rengeteg mondanivalója van, és ezért is szerettem meg annyira.
A plusz tizennyolcas részekről… hát nem voltak épp kismiskák, de nem is lett túlzásba víve, szóval bár van benne szex, nem nevezném szexkönyvnek. Igazából a szeretkezés és a testi örömök igen szerves elemét képezik Avery gyógyulásának, szóval szerintem bűn lett volna kihagyni! Mert egy könyvben nem csak azért van szeretkezés, mert az egy mocskos, szennymű. Hanem lehet igazi, lelki oka, ahogy itt is megjelent. Ahogy Cam lassan, fokozatosan halad, hogy Avery ne érezze túl soknak….


„– Tudod, ha a süti valóban azt jelenti, hogy farok, akkor te a farkát vetted a szádba! 
Egy darab chips cigányútra ment. Gyorsan a kólásüvegért kaptam, és nagyot húztam a szénsavas frissítőből. Csak úgy lángolt az arcom. 
– Már elméleti síkon maradva (…). El sem tudom képzelni, hogy vagy erre képes, Avery! Ha én laknék itt, vele szemben, akkor tuti, hogy déltől éjfélig egyfolytában az ajtajára lennék tapadva. És csak úgy tömném magamba a sütijét! Nyamm! 
Egyik kezemmel az arcom előtt integetve jeleztem, hogy nem teljesen komplett, és a fejemet ingattam. 
– Tőlem a tiéd lehet a sütije! 
– Jaj, drágám, ha az én hokicsapatomban lengetné az ütőjét, akkor egy szempillantás alatt rámásznék!”


Összefoglalva, engem teljesen lenyűgözött a könyv, nem hogy ajánlom, de szinte kérlek titeket, hogy olvassátok el. Lányoknak kötelező, a Daemon rajongóknak a Szentírás! Jennifer L. Armentrout újra hatalmasat alkotott, egyszerűen fantasztikus ez a nő és alig várom, hogy újabb és újabb könyve kerüljön a karmaim közé!

„– Nem randizom veled, Cam. 
– Hiszen még nem is hívtalak! – A szája egyik sarka mosolyra húzódott. – De csak idő kérdése. 
Hunyorítottam. 
– Te nem vagy normális. 
– Eltökélt? 
– Idegesítő. 
– Többek szerint csodálatos. 
A szememet forgattam. 
– Ahogy te azt elképzeled! 
– Ahogy azt mindenki képzeli! (…)”

Jó olvasást kívánok hozzá!

Tudj meg róla többet:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése