2015. január 30., péntek

J. Lynn - Várok rád

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét. 
Vannak dolgok, amiket meg kell élni… 
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait. 
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba… 
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa? 
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Sorozat: Várok sorozat
Besorolás: YA
Eredeti cím: Wait for you

Nem tudom hol kezdjem az elemzésem, talán ott, hogy WÁÁÁ annyira imádtam ezt a könyvet, hogy nem aludtam egy cseppet sem ma és egy kicsit hullafáradt vagyok!
Szóval először is szeretném megjegyezni, hogy J. Lynn alias Jennifer L. Armentrout egy zseni! Nem olvastam tőle túl sok könyvet, de Daemon Black egy vadállat és imádom és szeretnék én is egyet :D Na, most azt hittem, hogy Armentrout nem tud több ilyen fantasztikus férfi főszereplőt összehozni… de tud! Istenem szeretnék egy Daemont és egy Cameront is mert nem tudok dönteni, annyira jó pasik!


„– Ő pedig biztosan Avery! 
– Jaj, nem, anya! – mondta Cam. – Ő itt Candy! 
Az anyja szemei elkerekedtek, és az arca halványan elvörösödött. 
– Jaj, hát… 
– Avery vagyok – mondtam, és dühös pillantást vetettem Camre. – Jól emlékszik.”

Szóval kezdjük akkor azt hiszem a férfi főszereplőnkkel, Cameron Hamiltonnal, alias nagyszerű mellkas alias imádom a fenekét és beleharapnék és engem is érdekel a sütije. Szóval Cam egy nagymenő az egyetemen, akivel mindenki barátkozni akar és minden bulin részt vesz, mégis a felszín alatt a srácnak akkora szíve van, hogy egész Amerika beleférne, mégis vannak a múltjában nem túl becsületes tettei is. Lássuk be, minden egyetemista lány, vagy maradjunk a petefészekkel rendelkező nőkben, imádja az ilyen srácokat. És ahogy halad a történet Cam mindig kiáll főszereplő hölgyünk, Avery mellett, és mikor kell, akkor képes otthagyni a lányt, hogy az egyedül jöjjön rá, mekkora hülye… Istenem annyira… Nem tudom megfogalmazni, egyszerűen annyira egyenes és mellette igen humoros is, amit nem egyszer bizonyított is.


„– A Szerelmünk lapjai? Neked megvan a Szerelmünk lapjai? 
Cam üres tekintettel nézett rám. 
– Miért baj ez? 
– Nem, nincsen vele semmi baj. Csak az annyira.. csajos. 
– Éppen eléggé biztos vagyok a saját férfiasságomban és nemi beállítottságomban, hogy őszintén kimondjam, ebben a filmben Ryan Gosling igazi álompasi.”

Avery Texasból jött, hogy felejtse a borzalmas múltját. Nem akar mást, csak beilleszkedni, elvegyülni a tömegben és végre normális életet élni. Éppen ezért mindent megtesz, hogy ne kerüljön reflektor fénybe, vagy épp Cam reflektorának közelébe. Be kell vallanom, hogy Avery múltja… mindig is utáltam a bántalmazást, a nemi erőszakot. Nem tudom, hogy képes egy ember ilyen borzalmat művelni! Ezeket nem, hogy ember, de még állatszámba sem veszem, hiszem azt, hogy bűnhődniük kell! Szóval Avery elég sötét múlttal érkezik és nem tud továbblépni, leginkább azért mert sosem derült ki az igazság. Ezen kívül egy nagyon erős lány, aki előtt megemelem a kalapom és nem tudok egy rossz szót sem szólni róla! És aki megteszi, annak kikaparom a szemét, mert nem tudhatjuk milyen lelki sérülésekkel jár egy ilyen szörnyűség.


„– Ő pedig biztosan Avery! 
– Jaj, nem, anya! – mondta Cam. – Ő itt Candy! 
Az anyja szemei elkerekedtek, és az arca halványan elvörösödött. 
– Jaj, hát… 
– Avery vagyok – mondtam, és dühös pillantást vetettem Camre. – Jól emlékszik.”

A mellékszereplőkről elég vegyes a véleményem, voltak akiket a szívembe zártam, mint Cam családja, ők egyszerűen csodálatosak voltak. Raffael, a teknőc hatalmas volt, szerintem ki is nevezem a legjobb mellékszereplőnek. Amúgy voltak még fiúk, akik nagyon bejöttek, mint Ollie vagy Jase. Szóval na.. jók a pasik.


„– És te rossz kisfiú vagy? – kérdeztem. Ollie-nak amolyan ragadós vigyora volt. 
– Ó, én egy nagyon, nagyon rossz kisfiú vagyok! 
Cam mérgesen nézett rá. 
– Aha, úgy érted, rossz nyelvtanból, matekból, irodalomból, magad után összepakolásból, és még folytathatnám. 
– Azokban a dolgokban azonban, amik számítanak, nagyon is jó vagyok.”

A történetről magáról, aki valami hatalmas akciót keres, az jó messziről kerülje el ezt a könyvet. Persze a fülszövegben van itt ismeretlen zaklató, és a múlt titokzatos homálya. Bevallva, elég gyorsan rá fogtok jönni, hogy mi történt Averyvel öt évvel ezelőtt, de a zaklató szerintem meglepetés lesz!
A könyv sokkal inkább az érzelmek, az elfogadás és a túlélésről szól, ha jobban odafigyelünk rá, rengeteg mondanivalója van, és ezért is szerettem meg annyira.
A plusz tizennyolcas részekről… hát nem voltak épp kismiskák, de nem is lett túlzásba víve, szóval bár van benne szex, nem nevezném szexkönyvnek. Igazából a szeretkezés és a testi örömök igen szerves elemét képezik Avery gyógyulásának, szóval szerintem bűn lett volna kihagyni! Mert egy könyvben nem csak azért van szeretkezés, mert az egy mocskos, szennymű. Hanem lehet igazi, lelki oka, ahogy itt is megjelent. Ahogy Cam lassan, fokozatosan halad, hogy Avery ne érezze túl soknak….


„– Tudod, ha a süti valóban azt jelenti, hogy farok, akkor te a farkát vetted a szádba! 
Egy darab chips cigányútra ment. Gyorsan a kólásüvegért kaptam, és nagyot húztam a szénsavas frissítőből. Csak úgy lángolt az arcom. 
– Már elméleti síkon maradva (…). El sem tudom képzelni, hogy vagy erre képes, Avery! Ha én laknék itt, vele szemben, akkor tuti, hogy déltől éjfélig egyfolytában az ajtajára lennék tapadva. És csak úgy tömném magamba a sütijét! Nyamm! 
Egyik kezemmel az arcom előtt integetve jeleztem, hogy nem teljesen komplett, és a fejemet ingattam. 
– Tőlem a tiéd lehet a sütije! 
– Jaj, drágám, ha az én hokicsapatomban lengetné az ütőjét, akkor egy szempillantás alatt rámásznék!”


Összefoglalva, engem teljesen lenyűgözött a könyv, nem hogy ajánlom, de szinte kérlek titeket, hogy olvassátok el. Lányoknak kötelező, a Daemon rajongóknak a Szentírás! Jennifer L. Armentrout újra hatalmasat alkotott, egyszerűen fantasztikus ez a nő és alig várom, hogy újabb és újabb könyve kerüljön a karmaim közé!

„– Nem randizom veled, Cam. 
– Hiszen még nem is hívtalak! – A szája egyik sarka mosolyra húzódott. – De csak idő kérdése. 
Hunyorítottam. 
– Te nem vagy normális. 
– Eltökélt? 
– Idegesítő. 
– Többek szerint csodálatos. 
A szememet forgattam. 
– Ahogy te azt elképzeled! 
– Ahogy azt mindenki képzeli! (…)”

Jó olvasást kívánok hozzá!

Tudj meg róla többet:

2015. január 4., vasárnap

Tavi Kata legnagyobb Ballépése

Szeptember van, és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de utána hiába vár folytatásra. 
Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét. 
Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok? 
Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság. 
Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek. 
Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk? 
Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Sorozat: Sulijegyzetek 2.
Besorolás: tini-naplóregény

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit írjak. Alapvetően úgy akartam indítani, hogy jobban leszidom, mint A szende Minervát, de a végén meggondoltam magam. Csak legyünk gyengédek.
A történet ott veszi fel a fonalat, hogy vége a nyárnak és Lilla visszatér a gimibe, immáron másodikosként. Gyomorgörcs, pillangók ésatöbbi megjelenik Krisztián, a világ legnagyobb parasztja, majd csorog a nyálunk.
„– Már kérdezni akartam, Lilla, mitől vagy ilyen sápadt, mintha gyomorrontásod lenne? Ha tudná… Tényleg ideges voltam, és a gyomrom konkrétan görcsben állt. Flóra együtt érzőn rám pillantott, hiszen tudta, mi bajom. A hosszú, unalmas nyári napokon Flórával beszéltem meg minden problémámat, míg Jázmin és Gréta elől elhallgattam pár dolgot. Ez a „minden probléma” valójában egyetlen nevet takart. Krisztiánt.” – 8.o.
Azt hiszem kezdem a regény gyengeségeivel, mert sajnos, mint az elsőben, itt is azok vannak többségben. Először is, hogy nem lehet egy lánynak annyi önérzete, hogy továbblépjen? Krisztián már az első részben több,  mint agysorvasztó volt az állandó bunkózásával. Mi lányok szeretjük a tuskó rosszfiúkat, de valljuk be van ami már túlmegy a határon. És ez a határ a legalábbis számomra ott van, ahol a rosszfiú az EXNŐJÉVEL foglalkozik inkább, mint velünk!!!!!
Nem, nem és nem! Az nem szexi, hogy bűntudatában olyan hülye, hogy az ex zsinóron rángathatja. Az egész történet ekörül a semmitmondó, pszichológiai esetű srác körül és a cafka ex körül forog, ha hisszük, ha nem.
Ezen kívül van egy csepp hisztis kislányunk, aki bár állítólag nagyon okos, a srác szülinapi buliján fekszik le vele, miközben a ház tele van a haverjaikkal. Aztán bőg, hogy nem így akarta először, és miért nem ő az első a pasi számára, anyám, hogy lehet valaki ennyire hülye? Ha csináltátok, hát csináltátok, nem lehet visszafordítani…
„Dühömben felrohantam a telefonomért, és írtam egy üzenetet Jázminnak, mert a minap morgolódott a bál miatt. (…) Van kedved mozizni a bál helyett? Idén ki akarom hagyni. Krisztián totál barom volt, nem fogok asszisztálni hozzá meg a volt tyúkjához, aki miatt nem hívott el. (…) Kedves, hogy velem akarsz mozizni, de nem randizunk. Amúgy ott leszek a bálon. Ákos Mi van? Ákos? Hogy került ide Ákos?! (…) Kész, kidőltem. Nem lehetek ennyire szerencsétlen.” – 337.o.
Tavi Kata hozzátett egy kibírhatatlanul nyávogós főhősnőt, aki bár imád táncolni, ebben a könyvben ha háromszor láttuk, ezen kívül csak sírt, hogy most nem akarja ezt-nem akarja azt. Tánccal foglalkozzon-e vagy sem… Kisszívem, akik valamire vitték a tánc területén, azok egész életükben dolgoztak, hogy elérjék. Ilyen hozzáállással nem fogod sokra vinni…
A mellékszereplők még mindig agyzsibbasztóak, Kristófot nem lehet hova tenni, ő papol arról, hogy Márk így rossz meg úgy rossz, amit Jázminnal tesz, az sokkal de sokkal rosszabb. Szerintem az egész könyvben egy normális szereplőnk van, az is Márk és nem másért, mint azért, mert kimarad a sok hülyeségből. A saját kárán tanult az Adrienn ügyből, de tanult és még egyszer nem követi el Lilla esetében. A többiek még mindig felejthetőek, Jázmin nevét is csak azért tanultam meg, mert kiborító kis csitri szerintem.
„– Ne már, segítsetek! – kértem kétségbeesetten. Ákos és Kristóf egymásra néztek, és tök komoly arccal nekiálltak kő-papír-ollót játszani. Kristóf nyert. – Oké, akkor te hívod a halottkémet, én a zsarukat – mondta Ákos, mire mindketten felröhögtek. Valahogy nem értékeltem a humorukat.” – 162.o.
A végéhez szeretnék még hozzáfűzni egy-két dolgot. Először is, hogy végre Lilla észhez tért, de bárcsak tovább gyötörte volna Krisztiánt, mert igazán megérdemelte volna. Krisztián akkora bunkó, hogy még mikor megindokolta, miért nem mondta el a csók-dolgot is, akkora baromságokat mondott, hogy majdnem elbőgtem magam hányingeremben, hogy pontosan idézzek:
„- Vagyis szerinted Adrienn remélte, hogy újra összejöttök, de közben felkészült arra is, ha nem, és ezért csinálta a fotót. – közöltem hidegen. – Lehet, hogy így volt, de akkor is el kellett volna mesélned, mi történt a bálon. - Úgy éreztem, ez kettőnkre tartozik. Adriennre és rám.” – 446.o.
Kéééééész! Hát, hogy tud valaki ekkora baromságot benyögni??? Ott helyben akkora pofont levágtam volna annak a baromnak, hogy a falhoz vágódik.
Cortezt nem szerettem, de Krisztiánt egyenesen utálom! Hogy lehet ekkora marhát megálmodni? De nem… visszafogom magam!

Összefoglalva, a könyv nem, hogy nem hasonlít az SZJG, de annál hatmilliárdszor rosszabb! Az első regény jobb volt, vagy talán jószívűbb voltam, de rájöttem, hogy nem kell annak lennem. Olvassátok el nyugodtan, legalábbis azok akik szeretik a nyálas tinikönyveket, akik úgy gondolják, hogy még az SZJG szintje alá sem mennének, mindenképpen hagyják a fenébe. Aki pedig naplóregény olvasna, ajánlom az Ifjú Werther szenvedéseit vagy a Fanni hagyományait.


Kibírható olvasást kívánok hozzá!

Tudj meg róla többet:
Molyon
Könyvmolyképzőn

2015. január 1., csütörtök

Sarah MacLean - A hódítás tíz szabálya

Lady Isabel bajban lévő nőknek kínál menedéket a Townsend Park birtokon, sajnos azonban most anyagi gondokkal küzd. Találkozása Lord Nicholas St. Johnnal sorsszerűnek tűnik a számára, hiszen a régiségszakértő férfi tanácsot tud adni neki az öröksége értékével kapcsolatban. Az érzékeny és sármos lord egy pillanat alatt megnyeri Isabel szívét. De hogy tudná meghódítani ezt az oly népszerű férfit, akiért nemcsak a hajadon hölgyek vannak annyira oda Londonban? Lady Isabel még azt sem sejti, hogy a férfi eltűnt személyek felkutatásával is foglalkozik és éppen egy a Townsend Park birtokon rejtőző hölgyre „vadászik”.

 Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya 2.
Besorolás: történelmi romantikus
Eredeti cím: Sarah MacLean: Ten Ways to Be Adored When Landing a Lord


Nem kicsit döbbentett meg a Könyvmolyképző Kiadó, mikor múlt évben bejelentették, hogy történelmi romantikussal rukkolnak ki. Persze nem ez lenne az első, hisz Gail Carriger Napernyő Protektorátus sorozata is az, megfűszerezve sok-sok miszitkummal. A hódítás tíz szabálya, immár Sarah MacLean sorozatának második könyve, aminek igen nehéz feladata volt, mégpedig az, hogy túlszárnyalja elődjét. A történet nem kevés imádót s ellenzőt is maga mellé gyűjtött, sokan lehúzták, azzal vádolták túl sok benne a CTRL+C, CTRL+V az első részből. És mit ne mondjak… van benne valami. De kezdjük az elején!

Nicholas St.John-t az a megtiszteltetés éri, hogy London egyik legnevesebb női magazinja a legjobb parti címmel tűnteti ki. Így hát kellemetlen hírnevet szerezve, Nicholas menekülni szeretni a városból, miután szinte vadásszák őt London dámái… Pont kapóra jön neki barátja – ilyen barátot sem szeretne az ember…. – Leighton herceg megbízatása, hogy kutassa fel eltűnt húgát.
A könyv innen indul, s bár nem számíthatunk egy véres-harcos csatákkal teli drámára, igazán élvezetes, ha az olvasó szereti finom szerelmi szálak kibontakozását, egy cseppnyi, igazából nem is annyira fontos akcióval.

Akkor nézzük is a szereplőket, először is Nicholast, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Helyes, gazdag és okos – már most elolvadunk –, arról nem is beszélve, hogy egy régi szerelme elárulta, ezért elég bizalmatlan a nőkkel és a szerelemmel szemben. Hölgyeim, ki nem szereti az ilyen férfiúkat? Régi szereplők is feltűnnek, bár rövid időre, de akkor nagyon ütősek és be kell vallanunk, nem is kellett belőlük több. Jöttek, villantottak egy hatalmasat majd mentek, mert hé, ez most Isabel és Nicholas könyve, nem szerették volna elvenni a rivaldafényt.
"Szeretem ezt a nőt.A gondolat olyan hirtelen, világosan és egyértelműen jött, egyúttal teljesen alkalmatlan pillanatban ahhoz, hogy megvizsgálja, megfelel-e az igazságnak.De egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy igaz." -355.o.
Lady Isabel pont ugyanígy van a szerelemmel, szülei házassága nem volt épp csodálat szegény nőnek szinte minden férfi, akivel találkozott, csak csalódást okozott. Legyen az az apja, vagy vadidegenek, akik azt hitték elnyerhetik egy hülye kártyapartin… A könyvben hatalmas szerepet játszik Isabel bizalmatlansága, de azt hiszem sokan megértjük ezt. Persze könnyű egy férfinak, jön, előadja, hogy benne megbízhatunk, mondjuk el neki minden titkunk, jaj de szeret minket…. mégis lelépnek ha baj van…
"– Az inasai egytől egyig nők. (…)
Rock szemmel látható nyugalommal nézett fel a könyvéből.
– Igen, ez így van.
– Te tudtad?
– Igen.
Nick felvonta a szemöldökét. – És nem érzed úgy, hogy erről be kellene számolnod nekem?
– Kíváncsi voltam, mennyi idő alatt jössz rá magad – felelte Rock vállat vonva. – Nem kellett túl sok.
– Nem igazán tudják rejtegetni azt, ami annyira nyilvánvaló.
 – A lakáj tűnt fel neked, aki az asztalnál felszolgált?
– Úgy érted, hogy a mellei feltűntek-e?
Nick vidáman nézett barátjára. – A személyzetet nem illik mustrálgatni, Rock."
- 157.o. 


Pár szót a mellékszereplőkről, Rock nagyszerűen hozta a legjobb barát karakterét, s az ő női megfelelőjeként tekinthetjük Larat, Isabel unokahúgát, aki végig támogatója, s segítője volt a Ladynek. Nem mehetek el szótlanul a fiatal Reddich gróf mellett sem, aki annyira kedves volt és annyira éhezte a férfi társaságot, hogy minden pillanatban, mikor szerepelt, mosolyt csalt az arcomra. És a Nicholassal közös jeleneteik... máig nem bírom ki mosolygás nélkül, főleg a nyakkendős ügyet.
"-Isabel! - kiáltott fel James, és odarohant hozzá. - Egy férfi állt az ajtóban!
Minden gondja ellenére Isabel halványan elmosolyodott James csodálkozó arckifejezésén.
-Igen, tudom.
-Olyan magas vol!(…..)
-Így van, nagyon magas – mondta, és beletúrt öccse selyemszőke hajába. – Magasabb az átlagnál. És képzeld, a barátja még nála is magasabb.
- Ketten vannak? – Jamesnek a csodálkozástól tátva maradt a szája."
– 82.o. 
De talána legélvezetesebbek az Isabel életébe állandó beleszólók, és a birtok legfontosabb női Gwen, Jane és Kate. Én nagyon megkedveltem őket, igazán tele vannak spiritusszal és vállalják is ezt. És el is érkeztem Sarah MacLean legnagyobb húzásához, amivel egyszerűen megakadályozta, hogy tíz csillagnál kevesebbet adjak. A Minerva-házhoz. Lady Isabel ugyanis Townsend Parkban egy női menedéket hozott létre, olyan hölgyek számára akiket kitettek, akiket bántottak vagy akiknek egyszerűen nincs hova menniük. Ez egyszerűen csodálatos húzás volt! Belegondolva, hogy az akkori időkben a nők milyen szinte ki voltak szolgáltatva a férfiaknak… szinte egy álom.
A könyvben többször el is hangzik, hogy a nők úgy beszélnek róla, mint valami legendáról. Engem egyszerűen megvett, főleg mikor egyre többet és többet tudtunk meg róla… hogy végül is a birtok minden igényét nők szolgálják ki. Nők a lovászok, az inasok, a földeken dolgozók. Ez szerintem káprázatos, de még mielőtt bárki MacLeanre vagy rám húzná a feminista gyúnyát, vagy ujjal mutogatna, MacLean bemutatta azt is, mik azok, amiket nem tudnak megtenni egy férfi nélkül… ilyen a tetőfedés, kerítésjavítás és sok más dolog.
"– Bocsássa meg kíváncsiságomat, Lady Isabel, de ön miért javít tetőt?
A nő előtte ment, a kérdés hallatán hátranézett, majd hosszú szünetet követően így felelt: – Mert ereszt.
Ehhez a nőhöz egy szent türelmére van szükség. Tényleg."
- 90.o. 
Elmondhatjuk, a könyvnek vannak erősségei-gyengéi, utóbbi között a hírhedt másolások is – a szeretett hölgy bricseszben, a szerelemi jelenetek erősen hajaznak az első részre, de egy olyan erős mondanivalókat hozott, amiért ÉN eltekintek ezen hibáktól. Legyen szó arról, hogy mennyire befolyásolják a szülők, s a döntéseik a gyermekeiket, vagy a női kiszolgáltatottság, a női jó-hírről, amin olyan könnyen eshet csorba.
"– Tulajdonképpen egyáltalán nem akarja eladni a gyűjteményét.
 – Akkor mégis mi az ördögöt csinálunk itt? – hőbörgött Rock.
– Arra vártunk, hogy elálljon az eső. – Nick viszonozta barátja sötét pillantását. – Úgy tűnik, hogy te is pompásan szórakozol, kiolvastál pár lányregényt és mellette még megfosztottál egy kisebb vagyontól."
- 286.o. 
Összegezve, szerintem a könyv nagyon jó volt, mindkét szereplőt meg lehetett érteni, s bár sokak szerint Isabel bizalmatlansága néha már sok… azoknak annyit mondanék, hogy egy ilyen háttérrel, amivel ő rendelkezik, s azzal a pofonnal, amit Nicholas akaratlanul is tán, de a lelkére mért, szerintem ne dobálózzunk. A szereplők,s a történet is sokszor viccelődik velünk, szóval nem egy karót nyelt íróval állunk szemben, aki nagyon jól játszik a betűkkel.
Szóval, akinek tetszett az előző rész, az mindenféleképpen olvassa el. Aki szereti Julia Quinnt, Johanna Lidseyt vagy mondjuk Jennifer Ashleyt, mindenképpen kezdjen bele, de ajánlom, hogy sorrendben.

S végül szeretnék egy rövid kis negatívumot hozzátenni, de ezt nem az írónő, hanem a Könyvmolyképző irányába. Már az első részben is feltűnt, s ebben a könyvben is olykor iszonyatosan zavaróak voltak a szóismétlések vagy olyan mondatszerkezetek, amikre csak értetlenül pislogni tudtam. Ezek nem vettek el a történet színvonalából, de igazán zavaróak voltak, jó lenne kiküszöbölni, mert lássuk be a Könyvmoly azért a jobb fordítókkal rendelkező kiadó.

 Jó olvasást kívánok hozzá! 

Tudj meg többet róla:
Molyon 
Könyvmolyképzőn